2018. február 23., péntek

Scars - Sebhelyek [16. fejezet]

Kedves Olvasó!

A hírlevélre feliratkozott olvasóimhoz szólnék gyorsan egy pár szót.
Az elmúlt néhány hétben platformot váltottam, és immár a Hírlevelek nem az elsődleges, hanem a Promóciók mappába érkeznek. A statisztikák alapján sajnos elvesznek ezek a levelek, úgyhogy arra szeretnélek kérni titeket, hogy húzzátok át az emailjeim az elsődleges mappába, hogy biztosan elsőként értesülhessetek arról, ha új poszt kerül ki.

Elnézést a kellemetlenségért és jó olvasást!

Niki
_________________________________________________________________________________


Előző részek:

Az átkozott rossz döntéseim


Isaac elaludt a fáradtságtól éjfél körül, de nekem nem akart elnyomni az álom. Forgolódtam, zsongott a fejem a gondolataimtól. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Cameron ilyen gyorsan tovább lépett az egészen, és még rám vetettek furcsa pillantásokat. Tudtam, hogy butaság az egész, hiszen nem is történt semmi sem. Mégis, valahogy meg akartam mondani neki, hogy ő volt a szemét, már megint. Haragudtam rá, addig-meddig hergeltem magamat, míg el nem határoztam magamat. Kilopóztam a konyhába a laptopommal és írni kezdtem. Tudtam, hogy kedd délben zárják le az újságot, de ha még éjszaka megírom a cikket, akkor talán még bekerülhet.

2018. február 20., kedd

Bullet Journal 2018. II. félév - Újrakezdés

Kedves Olvasó!

   Az előző BuJo-s bejegyzésem óta betelt az akkor használt füzetem, és így a tavaszi szemeszterre új füzetbe, egy jobban átgondolt rendszerrel vágtam bele, ezt szeretném most megmutatni.



   ITT már részletesen leírtam, hogy én hogyan állítottam össze az első füzetem, ettől most sem tértem el. Alaposan kigondoltam, hogy mit szeretnék és mit nem, aztán kijelölgettem, melyik oldalt mire szánom - és milyen jól tettem! Nagyon sokat variáltam utólag, amit csak a lapok kitépkedésével lehetett volna megoldani, ha rögtön rajzolok.
   A felépítés és a megvalósítás is maradt a régi, annyi különbséggel, hogy egy kis kalligráfiával, színes tollakkal és idézetekkel is színesítettem a füzetet. A koncepció továbbra is az maradt, hogy egyszerű legyen, gyors és könnyen használható, de picit több időt szántam a szépítgetésre. Vonalas füzetet választottam ezúttal, nem simát, amit bánok is meg nem is, de erről majd bővebben a képeknél.
   A színeknél öt domináns árnyalatnál maradtam, fekete, sötétkék, világoskék, narancssárga és piros, ezek dominálnak az egész füzetben. Tűfilceket használtam, amikkel jól lehet játszani akár nyomtatott, akár írott betűtípusoknál is. Könnyen "hamisíthatunk" szép írott betűket, ha egyszerűen megvastagítjuk ott a vonalakat, ahol lefelé húznánk a tollat. 
Az új ötletek nagy részben a LittleCoffeeFox blogjáról érkeztek.


2018. február 16., péntek

Scars - Sebhelyek [15. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott hibák



 Cameron Timothy Foxot három teljes napig senki nem látta. Eltűnt és egyetlen kósza információt sem lehetett róla hallani, bárkit kérdeztem. A hétvégét a boltban töltöttem, minden apró szegletet karácsonyivá varázsoltam, számoltam vissza a napokat az év legszebb ünnepéig. A karácsony gondolata tartott vissza attól, hogy magamra zárjam a szobám ajtaját és soha többet ne jöjjek ki onnan, mintegy kizárva minden problémám.
És akkor megjelent, nagy mosollyal az arcán, a karján egy szőke, magas lánnyal. A döbbenettől teljesen lefagytam és végignéztem őket, ahogy elvonulnak mellettem, mintha ott sem lennék. Néhány pillantás rám szegeződött, így elindultam a szekrényem felé és a könyveim pakolásztam ki és be, míg Isaac oda nem ért mellém.

2018. február 9., péntek

Scars - Sebhelyek [14. fejezet]

Előző részek:

Az én átkozott szívem

 Cameron Timothy Foxot három teljes napig senki nem látta. Eltűnt és egyetlen kósza információt sem lehetett róla hallani, bárkit kérdeztem. A hétvégét a boltban töltöttem, minden apró szegletet karácsonyivá varázsoltam, számoltam vissza a napokat az év legszebb ünnepéig. A karácsony gondolata tartott vissza attól, hogy magamra zárjam a szobám ajtaját és soha többet ne jöjjek ki onnan, mintegy kizárva minden problémám.
És akkor megjelent, nagy mosollyal az arcán, a karján egy szőke, magas lánnyal. A döbbenettől teljesen lefagytam és végignéztem őket, ahogy elvonulnak mellettem, mintha ott sem lennék. Néhány pillantás rám szegeződött, így elindultam a szekrényem felé és a könyveim pakolásztam ki és be, míg Isaac oda nem ért mellém.

2018. február 2., péntek

Scars - Sebhelyek [13. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott büszkeségem


 Hívott, de nem vettem fel a telefont. Üzenetekkel bombázott, de sorra figyelmen kívül hagytam őket. Mindenkit megkértem otthon, hogy ne nyissanak neki ajtót, bármennyire is kínosnak éreztem a szituációt. Úgy tettem, mintha az elmúlt hét nem történt volna meg, rákényszerítettem magam, hogy visszazökkenjek a régi kerékvágásba.
Egyedül gyorsan haladtam a munkával. Szabad kezet adtam magamnak, így az ujjaim gyorsan jártak a billentyűzeten. Hajtott a tudat, hogy a Sarah szabta hétfői határidőből kicsúsztam, de a végleges leadási határidőben még elkészülhetek. A képek Cameronnál maradtak, így azokból is újakat kellett készítenem, de csütörtök reggelre készen állt minden. Először abban az évben sikerült időben elindulnom otthonról. Magabiztosan sétáltam az iroda felé, a fejemben már a sikert ünnepeltem. Könnyűnek éreztem magam és felszabadultnak, hogy megszabadultam a cikk és Cameron jelenlétének terhétől. Az iroda előtt azonban szembetalálkoztunk egymással. Zavarban voltam, remegő hanggal köszöntöttem. El akartam slisszolni, de megállította a kezem, mikor a kilincs után nyúltam.

2018. január 30., kedd

Off topic január - Vizsgák

1. We Heart It kedvenc

Új BuJo-t kezdtem, ahhoz kerestem inspirációt, mikor ezt a képet megtaláltam.

2. Zene


Sosem hallottam még Chlöeról, de mikor meghallottam először a dalt, azonnal beleszerettem.

2018. január 26., péntek

Scars - Sebhelyek [12. fejezet]

Előző részek:

Azok az átkozott szavak


A varázslat visszarepített a nyárba, mintha semmi sem történt volna hirtelen. Egy villámcsapásra kerültem vissza abba a mennyországnak nevezett helyre, ahol az idő végességét csak a csengő kegyetlen hangja szakítja félbe. Még ez sem tudta azonban elvenni a kedvem attól, hogy óriási mosollyal vágjak át a folyosón, úton matekra. Egyszerre akartam rohanni Isaac-hez elújságolni neki a boldogságom, és örültem, hogy egyikük sincs bent órán, mert talán így nem álmodoztam át az egész órát. Már arra sem emlékeztem, hogy miért is voltam rá annyira dühös, elárasztott a tökéletes elégedettség, hogy minden újra a helyére fog kerülni.
Néhány perc boldogságban való ugrálás után Isaac-kel az utolsó csengő után, aztán külön utakra kellett indulnunk. Nekem üzenetem érkezett, hogy várnak rám a parkolóban, neki meg randevúja volt a város másik végén. Még egy szoros ölelés és úton is voltunk.
A Big Ben’s előtt kényszeresen nevettem fel.