Arcobaleno - Blogger kihívás: Lila

Minden nézőpont kérdése! - Jön a vonat... Azaz a villamos

Kedves Olvasó!

     Először is szeretném megköszönni, hogy ennyi visszajelzés érkezett a szavazásra, igazán hasznos volt belelátni kicsit ebbe is, legtöbben még most láttátok először a blogot, amiből merem következtetni, hogy sikerül egy picit nagyobb közönséget elérni, köszönöm a visszajelzéseket!
     Ennek a kihívásnak is a végére értünk, legutolsó feladat a nézőpontváltás, amit kicsit szabadabban vettem, hiszen még nem jelent meg a blogon igazán nagy terjedelmű írás, ahol a mellékszereplőket kidolgozhattam volna annyira, hogy például egy ilyen kihívásnál hasznukat vegyem (ami késik, nem múlik!).
     Így hát a blogon lévő legelső novellám választottam, ITT tudod azt elolvasni. Még mindig boldogan gondolok rá vissza, hiszen megnyertem vele egy pennás versenyt és ez volt itt az első bejegyzésem. Szabira esett a választásom, mint mellékszereplőre, mert a novellában konkrétan csak a legelején jelenik meg, a többi visszaemlékezés. Remélem tetszeni fog!

Niki





     Felpattant az asztaltól és futni kezdett. Magával húzta az abroszt is, megcsörrent a porcelán és eldűlt a vizespohár, majd nagyot csattanva a földön landolt. A pénztárcáját kezdte keresni, remegő kezeivel nehezen találta azokat. Szörnyű érzés szorongatta a torkát, ahogy a számlára várt. Ott akarta hagyni az egészet, hiszen később is kifizethette volna, de már minden szem rá szegeződött, mióta Lia faképnél hagyta.
     Idegesen dobolt az asztalon, ahogy számolta a másodperceket. Látta jönni felé a pincért, mégsem az ő asztalánál állt meg. Attól félt, butaságot fog tenni a lány, amilyen forrófejű volt. Már átmelegedett a kezében az apró, mikor fizetni tudott végre és utána indulhatott. Hiába nézett körbe többször is, már se híre, se hamva nem volt a csinosan tipegő magassarkúknak. Belesajdult a szíve, hogy véget kellett vennie. Elindult egy úton, hiába tudta, már rég nyomát vesztette. A tömeg elnyelte a göndör haját és a formás ajkait, ami mögé olyan jól esett elbújni, ha elfáradt egy hosszú nap után. Most talán eszébe se jutott, hogy beleeshet a folyóba, annyira ideges volt. Meggyőződése volt, hogy vissza fog menni munkába, úgyhogy kocsiba ült és követte. Tisztáznia kellett vele, hogy titokban kell tartaniuk. Felvillantak a fejében az emlékek, ahogy azért könyörgött, hogy váljon el és legyen vele, hiába tudta, hogy a családja az első nála. A felesége sem szerette már őt, néhány odavetett szónál már nem ért többet a vacsoránál. Könnyebb volt munkával befedni a hiányzó lyukakat, aztán Lia szoros ölelésével.

     Tudta ő is, hogy Lia is szeretné a kisfiát és akár jó anyja is lehetne, mégis félt a válástól, hiszen neki is óriási trauma volt látni a szüleit egymást szidva dobálózni vele. Gombóc szorította a torkát, elhibázta. Talán ő és a felesége szebben is elválhattak volna, mint az ő szülei tették. Talán nem is az övé az a baba. Talánok, amik megtöltötték a fejét és elvonták a figyelmét a vezetésről. Tovább hajtott a munkahelyénél és a hídra érve látta, hogy dugóba került. Egy lányt elütött a villamos. Valahonnan már akkor tudta, hogy Lia volt az.


Képek forrása: Tumblr, Giphy

Megjegyzések

  1. Szia!
    Nem is tudod, mennyire örülök, hogy megcsináltad a kihívást, te vagy az első aki az összes színt "megalkotta". Nekem a zöld és a kék jött be a legjobban, hihetetlen jól írsz és a humorod is átjön, képernyőn keresztül is! Remélem tényleg sikerült elérnem azt ami a célom volt a kihívással, hogy olyan dolgokat próbálj ki amit eddig nem és közben pedig ne und halálra magad! :D
    Köszönöm, hogy végig csináltad a kihívást, sokat számít nekem! <3
    További sok sikert az íráshoz!

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Először is köszönöm szépen! Nekem is nagy öröm volt ez a kihívás, még ha néha szenvedtem is vele, imádtam a címét, a feladatait és mindent. Remélem még lesznek ilyet ötleteid, úgy érzem, én is fejlődtem a kihívással és nem csak írogattam valamit.
    Bevallom nekem is a zöld a kedvencem, szerettem visszagondolni a régi szereplőimre. :D
    Köszönöm még egyszer!

    Niki

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése