Storytime - 168 óra egy társkeresőn

Kedves Olvasó!

   Úgy érzem, hogy egy nagyon érzékeny témához érkeztünk el ma, ezért szeretnék néhány dolgot még itt, az elején leszögezni. Az itt leírtak mind az én saját tapasztalataim, nem általánosítások. Nem szeretnék senkit sem megbántani, aki ilyen applikációkat használ, vagy itt találta meg a párját. Szintén nem szeretném bántani a cikkben említett személyeket sem, a célom mindössze a saját tapasztalataim összegzése. Ha bárkit is megbántanék, még most szeretnék elnézést kérni.


***


   A nyár közepe akármilyen sok programot is szervezzen az ember, általában ellaposodik és akadnak unalmas percek, barátnőm ajánlott nekem egy appot. Nagyjából tudtam, mire számítsak, azonban mégis kíváncsi voltam, nekem milyen személyes tapasztalataim lesznek.
   Nagyon sok mindent le tudnék írni erről az egy hétről, de úgy döntöttem, hogy nem is maga az élmény volt meghatározó, az ok, amiért írni akartam erről, hanem a konklúzió, amit levontam az applikáció letörlése után. Elképzelések és elvárások nélkül vágtam bele ebbe a "projektbe", ahogy esik úgy puffan alapon, és így is lett: nem is esett, nem is puffant. Mély részletességgel ki tudnék elemezni nagyon sok részletet a beszélgetésekből vagy épp nem beszélgetésekből, embertípusokról és minden másról is, még a társkereső nevét sem szeretném elárulni, mert úgy sejtem, egyik se jobb a másiktól. Mondom is, miért.
   Az első 1-2 napban még jó szórakozásnak tűnt és felkaptam a telefont, ha megrezzent az új értesítés miatt. Beszélgetni kezdtem néhány emberrel és máris megtalált az első két tipikus ismerkedős típus: a laza kapcsolatot kereső és a rendes srác. A profilomra direkt nem írtam ki semmilyen különösebb adatot sem a koromnál és a tartózkodási helyemen kívül, így mindenféle ember megtalált. Nálam nagyon gyorsan eljött a holtpont, igazából a negyedik nap környékén már már elég sok emberrel kapcsolatba kerültem, hiába válogattam meg alaposan, hogy kinek írok vissza. Ugyanazok a sablonbeszélgetések zajlottak le az esetek 90%-ában, legyen szó akár magyar, akár külföldi egyezésről. Ezután vagy nem is írtunk egymásnak többet, vagy gyorsan találtunk olyan témát, amiben totális egyet nem értés alakult ki és a vége itt is az lett, nem írtunk többet. A maradék 10% volt az, amikor vagy egy trágár, szexista üzenettel próbáltak beszélgetésbe elegyedni, vagy rögtön rátértek a lényegre és képeket kértek. Szerintem ez senkinek sem ismeretlen, mindenki hallott már erről és ha járt már társkeresőn, maga is találkozott vele. Amin azonban alaposan ledöbbentem, hogy a lányok 99%-a ebbe, az utolsó csoportba tartozott. Nem nagyon tudok erről mit mondani, akár belföldi, akár külföldi egyezésről volt szó, ugyanaz a séma, megleptetek lányok, megleptetek.


   Ennél érdekesebb, hogy nem is egy, nem is két olyan profilba futottam bele, ahol tisztán le volt írva a profilba, hogy komoly kapcsolatot keresnek, aztán öt percnyi sablon beszélgetés után kiderült (még kérdeznem vagy utalnom sem kellett a témára), hogy nem igazán hisznek abban, hogy komoly kapcsolatot találnak itt, de benne lennék-e egy "laza kapcsolatban" és mikor tudnánk találkozni? (Soha, te kis hazudós). 
   Aztán végül a rendes srácok, akiktől a leginkább a falra másztam (és itt szeretném ismét kiemelni az egyéni véleményem és tapasztalataim, amik mindenféle általánosítástól mentesek). Ők azok a fiúk, akikkel egész jól elbeszélgettem, azonban mániákusan kapcsolatban akarják tudni magukat. Két-három óra beszélgetés után már rákérdeznek, hogy ugye másokkal nem beszélgetek rajtuk kívül és ha nem írsz nekik vissza egy órán belül, féltékenyek lesznek. Egyetlen emberrel követtük be egymást Instagramon, amit aztán gyorsan meg is bántam (sorry not sorry), ugyanis alanyunk miután végiggörgetett a feedemen, megállapította, hogy tanácsokra van szükségem egészséges étkezés terén. Én kérek elnézést, de még az édesanyámnak se hagyom, hogy beleszóljon, mit eszek és mikor eszem, nem még egy idegennek. Eltekintve a további részletezéstől, alanyunk nem csak ebben a témában szeretett volna "jobb útra terelni", aminek az lett a vége, hogy én két, lehetőleg minél távolabb eső útra tereltem magunkat, mint személyes szabadságát és döntési lehetőségeit feladni nem tudó lány.
   A hét végére már a hideg rázott az értesítés hangjáról, így fogtam magam, letöröltem az applikációt és most egy jó időre biztosan megszabadultam a társkeresőktől.


   Ahogy én látom, a mai, nagy modern társkeresőt mindenki ugyanarra használja, maximum mások a cél eléréséhez szolgáló eszközök. Mindenki az instant boldogságot keresi, mindenki most azonnal akar mindent. Képeket, szexet vagy kapcsolatot, személyes preferencia szerint. A döntések gyorsan megszületnek egy szám, egy kép alapján, aztán holnap már ott ülhetünk az első randin, holnapután meg kitehetjük Facebookra, hogy ismét kapcsolatban vagyunk. Furcsa ez nekem, gépies, nem tudtam működni ebben a rendszerben. Én örülök neki a legjobban, ha valaki itt találja meg a párját és boldog, én azt hiszem, maradok a hagyományos módszereknél. Lecseréltem a társkeresőt az e-könyv olvasóra.

Niki

Képek forrása: WeHeartIt, Giphy

Megjegyzések

  1. Én sosem társkeresőztem mert mikor utoljára egyedül voltam még a facebook is ismeretlen volt itthon, de nézem a barátaim és erre jutottam Én is... Azon kívül pedig facebookon azért írnak idegenek. Nem is gazán értettem ezt soha, képek és számok alapján, tartalmas beszélgetés nélkül, nem ismerve a másik múltját és személyiségét miért akarnak azonnal KAPCSOLATOT meg vallanak szerelmet. Ennyire sekélyes ez a világ és gyors... a legtöbb esetben legalábbis.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos már mindennel így vagyunk, még a társkereséssel is. Én sem tudtam ezzel lépést tartani, remélem azért változni fog idővel ez a dolog is.

      Niki

      Törlés
  2. Szerintem a társadalmunk, főleg a fiataloknál, túl dimenzionálja a párkapcsolatot, mitha akkor több lennél ha van barátod/barátnőd, és emiatt nagyon sokan rástresszelnek erre a témára és esetleg belekeverednek egy olyan kapcsolatba, amiből rosszul jönnek ki vagy nehezen tudnak kilépni, és szerintem emiatt használják nagyon sokan a társkeresőket, mert gyors, kényelmes és a célnak megfelel.
    Mazsola
    P.S. Véletlenül nem nézed Lucy Moon-t? Csak a cím miatt kérdezem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sokszor nagy a nyomás ahogy egyre idősebb lesz az ember, ahogy a huszonéveseknél a házasságot, a harmincasoknál meg a babát szokták nonstop kérdezgetni, a tizenéveseknél az első kérdés, hogy van-e már barátod/barátnőd és ha nincs, akkor miért (mert. pl vénlány fogsz maradni és mi lesz veled stb...) Meg amúgy is, tv, internet stb, az a tipikus hozzáállás, hogy akkor lehetsz kerek egész, ha van valakid.
      Amúgy de, igen, akkoriban találtam rá, mikor megírtam a cikket és pont illett a témához is, szóval adaptáltam ide a dolgot :D

      Niki

      Törlés
    2. Igen, teljesen igazad van.
      Jaj én imádom a stílusát és a videóit is, nagyon inspiráló!

      Törlés
    3. Én is, őszintén beszél és frissítő a mai világban :D

      Törlés

Megjegyzés küldése