Storytime - Címet loptam

Kedves Olvasó!


    Aki már olvasta az előző Storytime-os bejegyzésem (ITT), az tudja, hogy akadt már bajom a véletlenekkel és hasonlóságokkal, akkor épp egy blogra készülő sorozattal és Csendes Nóra könyvével, igaz,  hogy ez az eset előbb történt annál. Amiről most mesélni fogok, azonban egy sokkal nagyobb döbbenetet és dühöt váltott ki belőlem, leginkább magam felé, mert már megint figyelmetlen voltam.
    Azt hiszem említettem már a blogon, hogy pályáztam az idei Könyvmolyképzős Aranymosásra, ahova végül nem kerültem be, amit utólag nem is bánok, több okból is. Egyrészt egy másfél éves írásom volt, ami már nem tükrözi a mostani stílusom, másrészt pedig egy óriási véletlen, amit még most sem tudok elhinni (a bejegyzés megírása előtt még egyszer ellenőriztem, hogy tényleg jól láttam-e, sajnos igen.)
   Arról a regényről tudni kell, hogy a főszereplője Scarlet, egy fiatal lány, illetve Cameron, romantikus szál, túl sokat nem szeretnék elárulni, mert gondolkodom rajta, hogy átdolgozom ide a blogra. Viszont a regényben fontos szerepet játszott a leányzó nevével való játék, vagyis a becézése, Scar, melynek angol jelentése sebhelyet jelent. A névválasztásnál még én sem jöttem rá, aztán ahogy haladtam előre a történetben és kezdtem rájönni, hogy miről is szeretnék írni rájöttem, hogy mit jelent a neve és már a címadás is könnyű volt. Scars - Sebhelyek.
     Elővigyázatos voltam és rákerestem az összes ehhez hasonló címre, hátha találok valami olyat, ami miatt szeretnék majd esetleg változtatni, de semmit sem találtam. Megnyugodtam és befejeztem a  regényt, átolvastam, javítgattam és elérkezett december, az a nap, amit kijelöltem már jó előre magamnak leadási határidőként. Borzasztóan izgatott voltam, mert nem tudtam annyi időt belefektetni az átdolgozásba, mint szerettem volna még úgy sem, hogy a javítás közben a regény fele a kukában végezte és újraírtam. Aztán ismét kijavítottam, és ismét.


   Már nem emlékszem,  hogy keveredtem a On Sai moly adatlapjára, lehet akkor jöttem rá, hogy On Sai egyenlő Varga Beával. Mindenesetre elkezdtem megnézegetni a könyvei címeit és akkor megláttam a szörnyűséget: az egyik könyvének címe Scar, egy másiké Calderon. Soha nem olvastam még egyik könyvét sem akkor, még most sem tudom, hogy ez a két könyve miről szól és talán nem is akarom tudni, hiába teljesen már zsánerben írunk. Tudom, hogy ezek csak nevek, de akkor is bántotta az önérzetem, hogy sikerült ilyen szerencsétlenül összeválogatni a két főszereplőm nevét, felépíteni köré egy egész regényt úgy, hogy utánanéztem előtte a címadásnak. Abban a pillanatban azt hittem felrobbanok és küldtem egy  S.O.S. üzenetet a barátaimnak, akik bétázták a könyvet, de már nem sok menthető volt. A címet végül megváltoztattam és össze-vissza szabdaltam az írást az utolsó 2-3 napban, hogy az utalás, a sebhelyek valamennyire érthetővé váljon anélkül is, hogy ezt a címben megadnám. Most már kicsit sajnálom, hogy nem hagytam meg úgy, ahogy volt, vagy hagytam pihenni még egy évet a fiókban és írtam át még egyszer, hiszen már a beküldésnél is éreztem, hogy nem stimmel minden vele. 
    Nem szeretném ismételni magam, egyszer már leírtam a Csendes Nórás Storytime-ban, de még most is elképedek rajta, hogy ilyen véletlen egybeesések megtörténhetnek és ennyire figyelmetlen lehetek, hiszen Varga Bea az Aranymosás egyik mozgatórugója mégsem jutott eszembe utánanézni, hogy vajon ő publikál-e. Az meg főleg, hogy ezután nem sokkal olvastam a Zápor utcát és ismét megtörtént velem valami hasonló. Mindenesetre ez is lökést adott a változtatás utáni vágyra, habár akkor még nem szerettem volna beszélni róla, hiszen nem lehetett tudni, hogy tovább jut-e.


    Jobban belegondolva azonban nem nehéz beleesni ezekbe a hibákba vagy véletlenekbe, hiszen íróként én is szeretek népszerűbb neveket választani, amik ismerősen csengenek a fülben, hát még ha angolszász nevekről van szó. Hiába nézek át nagyon sok különleges nevet, szívesebben választom az ismerősebbeket, azokat, melyikeknek biztos vagyok a hangzásában és kiejtésében, Valahányszor találkozok egy különleges névvel, mindig az jut eszembe, mikor elkezdtem olvasni még elsős-másodikos koromban a Neveletlen hercegnőt és sokáig nem tudtam rájönni, hogy a Mia a szereplő neve és nem valami idétlenül leírt kérdés, random elhelyezve  a szövegben (igen, elég érdekes gyerek voltam már akkor is). A magyar utónévjegyzék meg hiába bővül évről évre(Bentli, hajjaj), ha ragaszkodni szeretnék a hagyományos nevekhez, előbb-utóbb ismételnem kell magam és másokat is. Nincs túl nagy paletta azokból a nevekből, amik hagyományosak és tetszenek is, nem véletlenül volt régebben annyi János, Ferenc, István, Erzsébet meg Ilona. Kompromisszumot kell kötni és utólag belegondolva már nem találom akkora problémának az egyezést, mint ott, versenyhelyzetben, bár már nem tudom visszacsinálni a dolgokat. 
    Végül, hogy egy kis pozitivitás is legyen ebben a bejegyzésben, legalább felfedeztem On Sait és alig várom, hogy belekezdjek az Esővágyba. 

Felszólítás a jövőbeli önmagamnak: Ne aggódj annyit minden apró részleten, ez csak egy regény!

Utóirat: A cikk megírása óta elolvastam az Esővágyat, véleményem a júliusi Off Topic bejegyzésben!


Niki

Képek forrása: Google

Megjegyzések