2018. december 28., péntek

It's a good life, it's a good life... - Visszatekintés 2018-ra

Oh hello there, my dear friend... Long time no see.



Szóval itt vagyok újra és mivel még nem találtam ki, hogy mit is szeretnék ezentúl elmesélni a novelláimon keresztül, meg úgyis itt a nyakunkon az új év, gondoltam leírom, mi is történt itt a blogon és velem az elmúlt egy évben. Mert nem unatkoztam, az biztos. 
Még 2017 év végén kikerült az idei év antifogalom listája, amit most visszaolvasva sikerült elég jól teljesítenem. Nem erőltettem a posztolást, ami meg is látszott, mert az utóbbi időben alig volt poszt, de szükségem volt egy kis szünetre. Talán egyetlen pályázat volt, ahova erőn felül próbáltam alkotni, de nem is sikerült nyerni illetve az írástechnika gyakorlása is kimaradt, de szinte semmit sem írtam az utóbbi időben. 
Ezután jöttek sorban a Scars bejegyzések, amit 2017-2018-ban végre valahára sikerült kitenni a blogra. A történet eredetileg az Aranymosásra készült és habár nem vagyok száz százalékban elégedett vele még most sem, egyszerűen muszáj volt valahogy publikálnom, hogy ne nyomja tovább a szívemet a sztori. Nagy győzelemnek könyveltem el, hogy egyáltalán rávettem magam, hogy újraírjam és kitegyem, szóval hurrá!
Idén sok cikk született a bullet journalomról is, illetve többről is, mert megtöltöttem pár füzetet. A kedvencem egyértelműen az, amit a legutolsó posztban mutattam meg, most is azt használom még. Illetve már csak néhány napig, mert szegény elázott a táskámban és úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a PlanAll határidőnaplójának, ami meglehetősen hasonlít egy BuJo-ra, csak előre el van készítve. Biztosan lesz róla bejegyzés, illetve még a BuJo-hoz is vissza fogok térni, úgyhogy nézzetek majd vissza a blogra, ha ti is szemeztetek a Lizzy Card füzetével.
Születtek még mindenféle más témájú bejegyzések is, néha nem tudtam magamban tartani a gondolataim, így előfordult egy kis politika és társadalmi témájú poszt is, azonban a kedvenceim idénről mégis az interjúk maradnak, amiket imádtam elkészíteni még akkor is, ha néha szörnyű volt hallani, amit az interjúalany mesélt. Nem szeretnék kedvencet választani, mert mindegyiket szerettem. Azt továbbra is fenntartom, hogy ha van egy sztorid, amit elmesélnél, írj bátran és elkészítem veled az interjút!


És végül csak meg kell említenem a NaNoWriMo-t is, mert az év végén ez volt a legnagyobb projektem a tanulás és a munka mellett. Belesültem a projektbe, egyszerűen képtelen voltam elegendő időt szakítani az írásra. Egyik este leültem a laptop elé és választanom kellett, hogy vagy megírom a beadandóm, vagy megcsinálom a szószámot és fontosabb volt az egyetem. Azonban egy kis siker volt ez is, hiszen képes voltam írni, 13 ezer szó alig néhány nap alatt, valószínűleg be is tudtam volna fejezni a regényt, ha nem szorgalmi időszakban van az egész. Legyőztem az írói blokknak nevezett belső démont, vagy inkább az álcát, ami miatt úgy éreztem, hogy nem tudok írni. Szerintem egyszer minden írónak ki kellene próbálnia a kihívást, mert rengeteget tanultam magamról és az írási szokásaimról, tévhiteket sikerült megcáfolni saját magamról, hát még ha kibírom a harminc napot! Próbáljátok ki, komolyan.

Idén a saját életembe is egy kicsit több betekintést engedtem, elmeséltem, hogy miért nem használom többé az Instát vagy, hogy a nyáron két helyen is dolgozni kezdtem egyszerre, ami sokkal könnyebb volt, mint először gondoltam, azonban szintén, a blogtól vette el az időt. Főleg május-június-tól volt nagyon nehéz beosztani az időmet, mert alapvizsgáznom kellett, hogy minden tárgyam felvehessem, aztán dolgoztam, aztán pihentem egy kicsit, mielőtt újra kezdtem volna szeptemberben az egyetemet, ekkor született meg a blog új külseje is, ami a történelem fennállása óta először fehér helyett kék lett. Szokás szerint én készítettem, mert nem tudom szavakba önteni sohasem, hogy pontosan mit is szeretnék (milyen ironikus, nem?). 
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz a második év. Nagyon sok órám volt, új helyre költöztem, közben az egyik munkában végül nem mondtam fel a nyár végével, így nagyon sok teendőm lett abban a nagyon kicsi időben, ami egy nap megadatik. Sokszor képtelen voltam leülni írni, még akkor is, ha tudtam, hogy el fog szállni az ötlet, ha nem írom meg azonnal. Az utolsó két hónapban enni és aludni is épp csak sikerült, de nem panaszkodom. Rengeteg mindent sikerült elérni abból, amit kitűztem erre az évre, még ha csak magamat vonszolva is jutottam el a célvonalig. 
Most azonban szeretnék végre visszatérni. Minden vizsgám felvettem decemberre, így már csak kettő maradt januárra, így most december utolsó napjait még kihasználom, hogy kikapcsolódjak - a diós bejglitől kajakómásan filmezzek, sorozatozzak, játsszak, vagy éppen főzzek valamit, amit már régóta szerettem volna - aztán januártól megpróbálok ismét visszakerülni a kreatív állapotomba. Szerencsére a NaNoWriMo-n nem volt idő arra, hogy sokat kínlódjak, mert nem jut eszembe semmi, így a módszer már megvan. Szeretnék minden bejegyzést megírni, amit már régen megígértem, azonban nem volt időm bepötyögni. Talán azt is sikerül majd elérni, hogy ne csak háromhavonta legyenek posztok.


De még mielőtt átlépnénk az új évbe, egy kis emlékeztető: ez egy jó élet. Néha talán nem annyira az, sőt. Idén voltak nagyon mély pillanataim is, amikből azt hittem, sose mászok ki. De összességében, ez egy jó élet. Tenni kell érte, azt hiszem. Segítséget kérni, ha egyedül nem megy, feladni viszont nem szabad! Valahol mindig felcsillan egy kis remény. Remélem, ti is kitartotok mellettem jövőre is.

Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek és találkozunk 2019-ben!

Niki

2018. december 14., péntek

Tökéletes pillanat




Minden évben visszatértem a családommal a vidéki karácsonyi vásárba, hogy ajándékokat vásároljunk és kiválasszuk a tökéletes karácsonyfát. Szerettem a zsúfolt, ünnepi forgatagot, mindig rengeteg ember összegyűlt a falu központjában, hogy forralt borral a kézben, ismerősök közt töltsenek egy izgalmas téli délutánt. Átölelt a várakozás érzése, a bizsergető izgalom, a mosolyok sokasága.
Már régóta vitatkozott a családom arról, hogy ideje lenne inkább vásárolni egy műfenyőt, mert a kertvárosi, apró kertünkben már nem fértek a cserépből átültetett fák, én azonban minden évben találtam egy kifogást, amiért még egy évben élő fenyőre volt szükségünk, amiért ráértünk jövőre beruházni egy műanyagra. Minden évben kicsit jobban reméltem, hogy a vörös hajú, szeplős srác, aki segített kiválasztani a fát, talán majd randira hív és a jelenetek, amiket minden karácsony környékén lejátszottam a fejemben, ahogy a hóesésben sétálgatunk kézen fogva, majd valóra válnak.
Soha nem találkoztam vele a vásáron kívül, de minden évben, már nem tudnám megmondani hány éve, ő segített nekünk kiválasztani a tökéletes karácsonyfát. Először csak néhány szót váltottunk, én még félig-meddig gyerekként, ő tinédzserként. Majd idővel egyre inkább eltértünk a szokásos fecsegéstől, ami szinte kötelező volt. Tavaly már egy fél órát beszélgettem vele, míg a szüleim betették a csomagtartóba a fát, azonban ennek ellenére egy kedves mosollyal elengedett, mikor mennem kellett. Csalódott voltam, mert megmozgatta a fantáziámat, valamiért nem tudtam lemondani az álomképről, hogy elhív majd magával valahová vagy elkéri a telefonszámomat. Valakit a várakozás eltántorít, de engem csak még kíváncsibbá tett, még inkább akartam, hogy megtörténjen. Bármikor fel tudtam volna idézni a kék és zöld között változó szemeit, ahogy rám nézett, vagy a hosszú ujjait, amivel óvatosan, de ügyesen csomagolta be a választott fát anélkül, hogy megszúrták volna az ujjait. Nem tudtam elfelejteni a történetet, amit a nagymamájáról mesélt, mikor tíz évesen véletlenül Barbie babát kapott tőle, vagy a mosolygó szemeit, mikor az édesanyját említette meg. Azt hiszem, vannak emberek, akikkel minden apró elemünkkel vonzódunk.
Idén kicsit később indultunk el a faluba, mert az öcsém elaludt ebéd után és anyám nem volt hajlandó felébreszteni. Van valami bájos abban, ahogy egy hatéves a nyálát csorgatva álmában beszél a kanapén, mikor te már útra készen, tűkön ülve várod az indulást. Már megtelt a tér emberekkel, azt sem tudtam, merre induljak el. A szüleimnek már rég megvettem az ajándékot, de a testvéremnek nem tudtam választani. Öcsi abban a korban volt, amikor mindenért utált és én is utáltam őt, de azért valamivel mégis szerettem volna kedveskedni neki, ha már kénytelenek vagyunk elviselni egymást. Figyeltem, hogy min ragad meg a tekintete, ahogy végig sétáltunk a sorok között. Mivel nyűgösen ébredt fel, sorra mondott nemet mindenre, így meglehetősen sokáig tartott kijutni a sokaságból. Kezdtem fázni, megtelt az orrom a lángos illatával, amit sosem szerettem igazán és én is kezdtem fáradtnak érezni magam. Hiába mutogattam a különböző játékokat és ruhákat, az édességen kívül semmi sem kötötte le a figyelmét három percnél tovább. Már az is megfordult a fejemben, hogy egy csomag gumicukrot kap ajándékba.
Mind a négyen kezdtünk beleunni a felesleges körökbe, mikor Öcsi végre meglátott egy játékot, ami hirtelen szíve minden vágya lett. Észre sem vettem, hogy pont a vörös hajú srác fenyőivel szemben álltunk meg, míg integetni nem kezdett nekem. Elmosolyodtam, mert azelőtt sosem köszönt oda, most azonban észrevett az emberáradatban. Kicsit hevesebben kezdett dobogni a szívem, nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy itt az ideje a tettek mezejére lépni, még ha szinte semmi esély sincs rá, hogy érdekeljem. Pénzt nyomtam Anyu kezébe, hogy vegye meg az öcsémnek a játékot és odasétáltam a fiúhoz, aki nem győzött mosolyogni rám.
– Léna. – szólított meg.
– Balu, hogy vagy? – léptem közelebb hozzá. – Remélem idén legalább olyan szép fenyőket hoztál, mint tavaly, mert ez az utolsó év, hogy élőt veszünk.
Azt hiszem, meglepődött, mert kereste egy ideig a szavakat, mielőtt megszólalt volna.
– Hát, későn érkeztetek és a legszebbeket már mind elvitték. Normannra, ezüstre vagy erdei fenyőre gondoltatok? Földlabdás legyen mindenképpen?
Fogalmam sem volt, általában Apu választotta ki a fajtát aztán csak rámutattunk Öcsivel a legmagasabb, legszélesebb darabra, amit csak találtunk és azt vittük haza. Hátrapillantottam, hátha közeledik már a családom, de eltűntek mögülem. Egyre hevesebben dobogott a szívem a gondolattól, hogy kettesben vagyok vele és el fogom szúrni a pillanatot. Összekuszálódtak a gondolataim, elhúztam az ajkamat. Nem tudtam meghozni a döntést, mert nekem nem sokat mondtak a különböző elnevezések.
– Nem tudom, mit ajánlasz?
– Mit szólnál, ha megkeresnénk a legszebbet?
Bólintottam és követtem a szűk sorok közé. Zavarba jöttem valamiért, határozatlanul motyogtam felváltva, újra meg újra hogy nem és talán. Próbálta megmutatni, hogy melyik miért lenne a tökéletes, de jobban lekötött a szeme csillogása, ahogy a különböző fajták előnyeit magyarázta, mint maga a választék. Nem akartam gorombának tűnni, mert sorra mondtam nemet az ajánlásaira, nem akartam megszúrni a tüskéimmel, de túlgondoltam az egészet és már bántam, hogy odamentem hozzá. Egy magányos fenyőnek éreztem magam az erdő szélén, bármennyire szerettem volna közeledni, a gyökereim odaláncoltak a megszokott helyemhez. Egyébként is, valószínűleg barátnője van.
– Miért döntöttetek úgy, hogy műfenyőt vesztek? – szólalt meg, mikor megálltunk az egyik sor végén.
– Mostanában nem sikerül életben tartani őket, megölni meg nem akarunk fenyőket emiatt. Évek óta megy a vita erről, de szeretjük az élő illatát. Meg ide jönni is. – kínos mosoly ült ki az arcomra, de nem nézett rám, így nem láthatta. Lefoglalta, hogy kihúzzon az ujjából egy tüskét.
– A műanyag fák is szennyezik a környezetet. Őket legalább újra lehet hasznosítani vagy eltüzelni, ha már vége az ünnepnek.
– Igazad van, de nem én hozom meg a végső döntést.
Csend ült le közénk. Szerettem volna mondani még valamit, de semmi sem jutott az eszembe. Tényleg sokkal kisebb volt a kínálat, mint máskor, csak körbe-körbe jártunk. Lángolt az arcom, nem tudtam, hogy kérdezhetnék rá, hogy tölti idén az ünnepet, vagy vannak-e már tervei szilveszterre, pedig sokszor beszélgettünk már ilyenekről. Saját magamat hergeltem, amiért most nem tudtam olyan könnyedén elbeszélgetni vele, mint régebben. Kerestem magamban a választ, hogy vajon én viselkedem furcsán, vagy tényleg megváltozott valami a tavalyi év óta. Folyton a macskája jutott eszembe, pontosabban a történet, mikor néhány éve a még néhány hónapos cicája felmászott a karácsonyfára, felborította, összetörte a díszek nagyrészét, majd ijedtében felugrott a bejárati ajtó kilincsére és kinyitotta az ajtót, hogy elszökjön a tetthelyről. Szerettem volna most én is kiscica lenni, eltűnni, mielőtt megutál valamiért, és persze azért is, hogy utánam jöjjön és hazavigyen, mint ahogy a cicával tette. Élesen láttam magam előtt, mennyire beleélte magát a mesélésbe, elhittem neki, hogy tényleg aggódott a szőrgombóc miatt.
Minden alkalommal, mikor találkoztunk, azt éreztem, hogy szeretném megismerni, de sosem volt bátorságom tenni is érte. Minden karácsonykor elöntötte a fejem a gondolata, hogy egyszer majd történik köztünk valami homályos és megfogalmazhatatlan, amitől majd olyan boldog leszek, hogy repülök. De, mivel ez sosem történt meg, minden tavasszal elfeledkeztem róla. Többé-kevésbé és éltem tovább, mintha nem tudnám, hogy nemsokára visszatér az életembe.
Megelégeltem a némaságot, az idő szorongatott. Arra gondoltam, hogy talán sosem fogok találkozni vele többet és megbánnám, ha nem tennék semmit sem. Éreztem, hogy minden porcikámban remegek a félelemtől, a torkom egy fenyőág szorongatta. Mégis, egy külső erő kinyitotta a szám és rákényszerített, hogy hangot adjak ki rajta.
– Balu… - vártam, míg erőt gyűjtök és sikerül egymás szemébe néznünk. – Lesz egy kis parti nálunk pénteken, még karácsony előtt, felavatjuk a fát meg ilyesmi. Ha van kedved, szívesen látnánk téged is, persze, csak ha van kedved.
Magasra emelte a szemöldökét és bár mozdulni látszott a szája, gondolkodott egy darabig a válaszon. A szívem a torkomban dobogott, annyira izgultam, hogy nemet fog mondani. Éreztem a fülemben a lüktetést, attól féltem, hogy még a választ sem fogom hallani tőle. Mikor elmosolyodott, nem tudtam eldönteni, hogy azért, mert kinevet, vagy azért, mert igent fog mondani. Talán egy gimnazista kislányt lát bennem, aki kétségbeesetten próbál kapcsolatot találni magának. Nem szerettem kockázatokat vállalni, nem akartam egyedül fát választani, nem akartam én randira hívni, csak ki akartam tépni a gyökereim, még ha el is dőlök és kiszáradok.
– Nagyon szívesen ott lennék.
Bólintottam egyet, de egy kicsit meg is szédültem a gondolattól, hogy igent mondott. Vártam a pillanatot, hogy majd felébredek az álomból, amit olyan szívesen játszottam le magam előtt sokadjára is.
– Elkérhetem a számodat? Vagy megadjam az enyémet?
A kezébe nyomtam a telefonom, hogy írja le a számát, aztán megcsörgettem, hogy neki is meglegyen az enyém. A gyomrom szinte megtekeredett maga körül, az tenyerem is tapadt az izzadtságtól, pedig az előbb még fáztam.
Amikor egy pillanatra átpillantottam Balu válla felett, megláttam a tökéletes fát. A teherautó mellett állt néhány, elég rossz állapotban lévő társa mellett. Elindultam felé, ő pedig követett.
– Őt szeretném. Ez a fa tökéletes lesz.
Nevetni kezdett, nem értettem miért.
– Ezek a fák megsérültek szállítás közben. Nem tudjuk eladni őket, mikor ott a rengeteg, egészséges fa.
Megfordította és megmutatta, hogy a másik oldalán kitört egy ág, így eléggé hiányosnak tűnt arról az oldalról. Engem azonban nem zavart, majd úgy fordítjuk a fát, hogy ne látszódjon a hiányos oldal. Magas volt, majdnem velem egymagas és széles, dús, élénk zöld ágakkal, amiket tele lehetett tömni a díszekkel. Úgy tűnt, puha ágai vannak, amik nem szúrnak meg azonnal, ha hozzájuk érsz. Az illata pedig isteni volt, mintha magát a karácsonyt lélegeztem volna be.
– Ezt szeretném, eldöntöttem.
– Most néztünk meg egy csomó, hibátlan fát, amik neked is tetszettek.
– Tudom, de…
A szüleim integettek és visszaintegettem nekik. Ő is feléjük fordult, kedves szavakkal köszöntötték. Megmutattam nekik is a választásom és Öcsi is egyet értett, hogy ezt kellene megvennünk. Láttam rajta, hogy hezitál, mit is mondhatna, amivel elveszi a kedvünket a sérült fától.
– Ez már nem eladó. Megsérült, így nem adhatjuk oda. Az előbb mutattam Lénának sokkal szebb darabot. Már nincs túl nagy kínálat, de még mindig vannak szépek.
– Ne viccelj, nincs ennek semmi… - Balu megfordította a fát és Apa hangja elhalkult. Szigorú pillantást vetett rám, de szükségem volt rá, hogy most mellém álljon, így kérlelőn suttogtam, hogy kérlek. Tartozott nekem ennyivel, ha már Öcsi tönkretette a délutánt.
– Elvisszük. – Apa felsóhajtott.
Balu főnökével kellett beszélnünk, aki féláron ideadta a fát és már be is csomagolták nekünk, hogy hazavihessük. Az autóhoz érve lemaradtam egy kicsit, hogy válthassak még néhány szót vele.
– Akkor pénteken várlak.
– Ott leszek. – mondta és végigsimított a karomon. A vastag kabát ellenére bizseregni kezdett a bőröm.

Az örömömet, hogy igent mondott csak az árnyékolta be, hogy semmiféle partit sem terveztünk. Pánikban hívtam fel a legjobb barátnőimet, akik először nem is értették, miért kell egy egész bulit szerveznünk ahhoz, hogy találkozhassak vele. Három nap állt a rendelkezésemre, hogy elsimítsam az összes bajt, amit magamnak okoztam. Előbb a szüleimmel kellett megbeszélnem mindent, akik persze nem akartak beengedni a házba egy csapat gimnazistát pár nappal karácsony előtt, hogy szétszedjék a lakást, hát még ha tudták volna, hogy Balut is meghívtam! Az ismerőseim fele nemet mondott a meghívásra, mert már más programjuk volt. Mikor csütörtökön megláttam a nevét a telefonom kijelzőjén, majdnem lefújtam az egészet, hiszen úgy tűnt, a hirtelen szőtt tervem katasztrófába fog torkollani. Borzalmas lett volna beengedni a lakásba négy-öt ember közé, akik unalmukban a tv előtt ülnek. Mégis, túlságosan izgatott lettem a gondolattól, hogy most nem kell majd ismét várnom egy évet, hogy láthassam. Éjszaka nem tudtam aludni, mert arra gondoltam, hogy milyen édesen mosolygott rám, ahogy végigsimított a kezemen és a hidegtől kipirosodott arcára, ami mindig vidámnak tűnt. Azt számolgattam, hogy már az utolsó évét töltheti az egyetemen és kiszámoltam azt is így, hogy hány éves lehet, hány év korkülönbség van közöttünk és mennyire lenne ez zavaró. Aztán rájöttem, hogy ez engem nem is érdekel igazából, mert túl sokat ábrándoztam már róla meg rólam és akkor se törődtem a korával.

Péntek délután minden készen állt a partira. A szüleim ellátogattak az öcsémmel a nagyszüleimhez és csak reggel jöttek haza, húsz ember azt ígérte, hogy eljön és én is készülődtem már. Többször is átöltöztem, mert eddig nem látott másban, csak nagykabátban és csizmában. Nem akartam túlságosan kiöltözni sem, mégis azt akartam, hogy le se tudja rólam venni a szemét. Nem tudtam eldönteni, milyen színű rúzst válasszak, már fájt újra meg újra letörölni majd visszakenni a festéket. Aggódtam, istenem, borzasztóan aggódtam minden miatt.
A nappaliban nem győztem igazgatni a már feldíszített fát, míg a barátaimra vártam. Pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltem, teletömtük piros és arany díszekkel, gyöngysorral és egy nagy, csillag alakú csúcsdísszel. Semmi sem látszott a hibájából, mégis attól féltem, hogy majd kinevet. Hirtelen mégis aggasztani kezdett, hogy idősebb nálam, féltem, hogy gyerekesnek fog találni.
Késve érkezett, kilenc körül, mikor már az ismerőseim nagy része rég bulizott. Beszéltünk néhány szót, de elrángattak mellőle és eltűnt a szemem elől. Az álmom forgatókönyve rémálomba fordult, ahogy keresni kezdtem őt. Nem is érdeklem, teljesen idióta vagyok, ismételgettem magamnak. Kissé szerencsétlenül intettem oda neki, mikor megláttam valakivel beszélgetni.
– Jól érzed magad? – kérdeztem, mikor odajött hozzám.
– Igen, csak hiányoltam a házigazdát. Eltűntél előlem.
Hol őt, hogy a falra néztem, az este érzelmi hullámvasútja ismét elindult felfelé. Szinte hallottam, ahogy a fenyők súrolják a vasút szélét és friss hó csapódik az arcunkba az ágakról.
– Te tűntél el, mire visszaértem a konyhából. Már azt hittem, hogy köszönés nélkül elmentél.
Megrántotta a vállát.
– De itt vagyok. Láttam a fát is, talán nem is néz ki olyan rosszul így, hogy a sarokba állítottátok fel.
Éreztem az iróniát, fújtattam, amíg azon gondolkodtam, mivel is vághatnék vissza.
– Nem tehetek róla, hogy a legszebb fátok sérült volt, a többi meg nyomába se ért. De sebaj, még ebből is kihoztam a legjobbat. – pimasz tekintettel néztem rá, fogalmam sem volt, hogy mikor lépem át a határt.
– Annyira azért nem szép az a fa.
Elindult a fenyő felé, én pedig megsértődve, de követtem.
– Nem volt szép ezt mondani, ugye tudod? Azt mondani valaki karácsonyfájára, hogy csúnya, igazán gonosz dolog.
Gondolkodott, hogy mit válaszoljon, aztán egyik barátnőm a kezünkbe nyomott egy-egy poharat és elfelejtett választ adni.
Táncolni kezdtünk, könnyedén forgatott körbe a dal ritmusára. Furcsa, mégis kellemes érzés volt az All I Want Is You-t vele együtt énekelni. Elmúlt az idegesség, hozzászoktam a gondolathoz, hogy tényleg itt van és velem tölti az idejét. Felkért táncolni és igent mondtam, a tenyerének bőre hozzáért az enyémhez, közelebb húzott, majd eltolt magától, hogy ismét közelítsünk egymáshoz. Rángatta a gyökereim, míg át nem ölelte a derekamat és kiragadott a felázott talajból, hogy odahúzzon maga mellé. A mellkasára hajtottam a fejem és magamba szívtam az illatát, próbáltam memorizálni minden másodpercet, amit vele töltök el.
Majd megszakadt a szívem, mikor azt mondta, mennie kell, mert holnap reggel dolgozni fog. Nem akartam elengedni, de nem tarthattam vissza sem. Kikísértem a kapuig, ahová a barátját hívta.
– Szóval nem foglak látni jövőre.
Megráztam a fejem. Önkénytelenül is vigyorogni kezdtem, bódult voltam tőle, az érintésétől és az italtól is.
– Nem fogunk még egy olyan fát találni, mint az idei, itt az ideje egy műnek.
– Rendben van. – bólintott. A kezeink ismét találkoztak, ahogy egymással szemben álltunk. Figyeltem, ahogy óvatosan megfogja az egyik kezemet, majd a másikat. A szívem ismét lüktetni kezdett, nem mertem felnézni rá.
– Tudom, hogy nemsokára karácsony meg ilyesmi, de a két ünnep közt találkozhatnánk esetleg?
Felpillantottam rá, szükségem volt néhány percre, hogy felfogjam, mit kérdezett tőlem. A hó nagy pelyhekben hullani kezdett, mire majdnem el is nevettem magam, annyira abszurdnak és tökéletesnek tűnt a pillanat. Ő is felnézett és élveztem a helyzetet, hogy ott vagyunk kettesben a hóesésben, majdnem, mint ahogy elképzeltem. Egyik fejemben élő film sem tudta leírni az érzést, amit mellett éreztem. Egy pillanatra azt hittem, hogy a rendező majd kiált, hogy vége a jelenetnek és véget ér a varázs. Hiába vártam azonban, nem történt semmi, így válaszolnom kellett.
– Nagyon szívesen találkoznék veled.
Felém hajolt, éreztem a meleg levegőt az arcomon, amit kilélegzett. Beleszédültem a pillanatba, úgy tűnt, mintha belekeveredtünk volna egy örökkévalóságba, mozdulatlanul, de boldogan. A borostás arcának apró kis tüskéi hozzáértek az arcomhoz.
– Szabad? – kérdezte.
Bólintottam és mindketten elmosolyodtunk, mielőtt megcsókolt volna. Talán hezitált, óvatosan közeledett. Egy puha, könnyed puszit nyomott a számra, majd elhúzódott. Szerettem volna megszólalni, de az autó megérkezett érte és kiment a fejemből, mit szerettem volna mondani.
– Hívni foglak.
– Várni fogom.
Beszállt az autóba és végig néztem, ahogy távolodik, majd eltűnik az utca végén. Csak azután kezdtem el őrült módjára mosolyogni, nehogy észrevegye, mennyire boldoggá tett egyetlen csókkal.

2018. november 27., kedd

NaNoWriMo 2018 - Napló a nagy kalandról



1. nap
Már csalással kellett kezdenem az első napot is, mert képtelen voltam éjfélig várni, így a fordulót éjjel 11-re tettem át. 1548 szót írtam a Word számlálója szerint (a Google Dokumentumok 1570-et számolt, de a Word alapján számolok), így már most csúszásban vagyok, de abban reménykedek, hogy a hosszú hétvégén talán majd össze fogom tudni szedni magamat és egy kicsit előredolgozok, mert hétköznap fogalmam sincs, hogy fog menni 3 oldal naponta.

2. nap
300 szavas lemaradásban vagyok, ami még nem nagy szám, viszont kicsit aggaszt, hogy ha hétvégén sem sikerül megcsinálni az 1700 szót, akkor mi lesz hétköznap. Meggondoltam magam a szószámlálóról is, muszáj ott segítenem magamon, ahol tudok (plusz a Google-t használom egész nap, a Word-be csak biztonsági mentés kerül), így annak a számlálója szerint írom holnaptól a szavakat. Kezdek ráparázni az egészre, pedig nagyon szeretnék nyerni.

3. nap
Most nagyon büszke vagyok magamra, mert nem csak behoztam a 300 szó lemaradásomat, de teljesítettem a hétvégi duplázás első napját is, így már 6730 szónál tartok a 5001 szavas cél helyett. Holnap muszáj lesz megint duplázni és akkor talán sikerül annyira előrehaladnom, hogy hétköznap is fogom tudni teljesíteni a napi célt.

4. nap
A terveim ellenére nem sikerült dupláznom, mert a ZH-im közbeszóltak, de csak megírtam így is 1800 szót, ami kicsivel megint lejjebb tornázta a naponta teljesítendő szószámot. Most nagyon lelkes vagyok és élvezem, de a feketeleves még csak most jön.

8. nap
Veszítettem a szószámokban, a mai napon pedig egy szót sem voltam képes írni. Holnap remélhetőleg sikerül majd írnom és akkor szombaton be tudom pótolni a kimaradást. Azt hiszem, most kezdem érezni a kihívás valódi nehézségét.

10. nap
Ötezer szavas lemaradásban vagyok, amit a hétvégén sem sikerült behozni. Magánéleti és sulis okok miatt olyan álmos vagyok, hogy mire lenne időm írni, addigra elalszom a gép előtt. Hogy képesek az emberek megírni egy regényt egy hónap alatt úgy, hogy mellette élik az életüket? :(

17. nap
Újra leültem írni jónéhány nap kihagyás után, és már most látom, hogy nem fogom tudni teljesen befejezni a challenget időben. Megpróbálom utolérni magam, aztán meglátjuk.

25. nap
Itt le is zárnám a naplót, mert egyszerűen képtelen voltam leülni és írni már jó ideje. Egy nagy adag prezentáció és esszé szakadt a nyakamba az utóbbi két hétben, ami után már semmi kreativitás nem maradt bennem, amit felhasználhattam volna a könyvhöz.




Összefoglaló:
Megírtam majdcsak 13 ezer szót, mindezt majdnem egyetlen hét alatt, ami hatalmas teljesítmény azok után, hogy hónapok óta alig tudtam rávenni magam, hogy írjak. Tipikusan a kihívás azon részén buktam el, ahol ki kellett volna tartani, de annyira felkészületlenül vágtam bele, hogy nem is bánom annyira, hogy nem írtam meg ötvenezer szót, aminek a háromnegyedét ki kellene törölnöm a végén. Most örülök annak, hogy végre ismét belevágtam egy regénybe. Most megpróbálom túlélni a ZH-kat és a vizsgákat, aztán ismét nekiállok dolgozni rajta teljes erőbedobással.
Ha valaki gondolkodott már rajta, hogy belevágna, de nem mert, akkor mindenképpen ajánlom! Semmit sem veszítesz vele, ha már kétezer szót írsz, az is több, mint a semmi. Azt hiszem, lehetetlen elsőre végigcsinálni az egészet úgy, hogy meglegyen az ötvenezer, mert amíg ki nem próbálod, fogalmad sincs róla, milyen nehéz és mennyire sokat segít, ha alaposan felkészülsz előtte, azonban amíg egyszer el nem bukod legalább, sose tudod meg. Szóval tessék NaNo-zni!

Találkozunk jövőre is!

Niki

2018. november 2., péntek

Blogok, ahová mindig visszatérek - 3.rész

   A blog átalakításakor úgy döntöttem, hogy megszüntetem a jelentkezéses alapú blogcsere részt, mert egyrészt a cseréim nagy része új blog volt, amelyek hamar törlésre kerültek, állandó munkát adva ezzel nekem, hogy töröljem a már nem létező blogokat, figyelgessem a chatboxot, másrészt pedig személytelennek érződött, nem szerettem már a blogon azt a részt. 
   Teljesen kitörölni azért mégsem akartam, így jött Daremo oldalán látott megoldás. Kiválasztottam 15 blogot, ahová mindig visszatérek csemegézni és most be is mutatom őket nektek egyesével, három bejegyzésen keresztül. 



A sorrendet a Blogger abc sorrendje határozta meg.

Metaforaszennyezés

Sára személyes blogot ír, de találunk könyvajánlót, DIY bejegyzéseket és a kedvenceim, bullet journal-os cikkeket is. Szeretem, hogy ő is egyetért abban, hogy nem kell egy vagyont és hosszú órákat rászánni a journalodra, mégis lehet mutatós a végeredmény.

Pennát a kézbe!

Szatti blogján nem csak írástechnikáról olvashatunk, de lehet pályázni novellákkal is minden hónapban, adott témában. Nagyon szeretem ezt a blogot, mert itt indult útjára a blogger karrierem, mert ha két éve nem nyer Az egyetlen, akit szerettem, talán sosem vágok bele a blogolásba.

Szamárfüles Margó

A blog olyan témákat feszeget, amiről nem olvashatsz bárhol. Sajnos már régen volt frissítve, de a cikkek időtállóak, elgondolkodtatóak.

Why does it rain down on utopia?

Rutához mindig visszatérek, mert habár saját magamnak készítem a blogom kinézeteit, egyszerűen ő annyira szépeket alkot, hogy vissza-visszajárok gyönyörködni bennük. Thea mellett ő lenne az, akire rábíznám a blogom, ha arra kerülne a sor. A moodboardjai a kedvenceim, szeretem a hangulatukat, amit sugároznak a képek.

Így neveld a regényedet

A Boncnok mellett a másik "kötelező olvasmány" íróként, bár egy pohár teát meg kekszet azért érdemes bekészíteni, mert jó hosszúak a posztok. Réka szerkesztő a KMK-nál, az én novellám ő szerkesztette és nagyon sokat tanultam tőle, az ő blogja semmiképp sem maradhat ki.

A tizenötödik blogot időközben sajnos megszüntették, így végig is értünk a listámon. Remélem, mindenki talált magának egy-két újdonságot és hagytok egy kommentet a blogjukon!

Niki

2018. október 12., péntek

Honnan jön az ihlet?

Akár íróként, akár olvasóként felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon mégis honnan jön az ihlet, a szikra, amiből egy teljes világ születik meg. Írós csoportokban is népszerű ez a kérdés, hiszen íróként él bennünk a remény, hogy ami a másiknak bevált, talán nekünk is be fog. Ez sajnos nem mindig működik így, sőt, nálam vannak időszakok, amikor egyáltalán nem tudok írni, mert nincs meg a késztetés. 
A múzsa csókja néha nélkülözhető, hiszen ha sietni kell, határidő van, akkor nem számít, meg kell írni a történetet, néha azonban nélkülözhetetlen. Most azokat a dolgokat gyűjtöttem össze, amik engem megihletnek.



Víz


Kétféle ember van, aki félig még vízi lény és érzelmekkel kötődik a vízhez és aki már kiszáradt. Én az első vagyok, legyen szó zuhanyról, kádfürdőről, strandolásról vagy akár a mosogatásról, valahogy a víz közelében produktívabb vagyok. Szeretem a vizet is megjeleníteni az írásaimban, az óceán az egyik kedvenc képem, ami nekem a nagyságával és végtelenségével erőteljes képet fest bármilyen szövegkörnyezetben.

2018. október 5., péntek

Bullet Journal Október 2018 - Inspiráló városkép


Nem szoktam monthy spreadeket megosztani, mert általában ugyanúgy készül az összes, csak a borító változik, most azonban annyi mindent megváltoztattam, hogy azt hiszem, megérdemel egy bejegyzést az októberi hónap.
Mint láthatjátok, a lap alján van egy szép nagy paca, ami annak köszönhető, hogy elázott a táskámban a füzet... Néhány helyen elfolyt a fekete brushpen és meg is kellett ragasztani, így a tökéletességről egy időre (amíg a tinta látszik az oldalakon) egészen biztosan lemondhatok. Mégis, ez a városi téma már olyan régóta várat magára és annyira örülök, hogy rászántam magam, hogy már nem is bánom az egészet. 


Íme, színesben is a borító. Mindenképpen valami színeset akartam csinálni, mert magában unalmas volt a rajz, azonban csak két, domináns színt választottam, a Stabilo tűfilcek 13 és 58-as árnyalatát. Gondolkodtam rajta, hogy egy kis sötétkéket is viszek bele, de nem akartam megbontani az egységet, végül így hagytam.
Ez egy meglehetősen időigényes rajz volt (a tőlem megszokotthoz képest), a felhőkarcoló miatt át is kellett méretezni a bal oldali épületeket, mielőtt átrajzolhattam volna filccel, túl nagy kézügyesség azonban nem szükséges hozzá, úgyhogy bárki bátran belevághat.


Mindössze két hónapig használtam havi áttekintőt, októberre azonban már elfogyott a türelmem a méregetés és rajzolgatás szempontjából. Ekkor jött szembe Pinteresten egy ehhez hasonló spread, ahol csak egyoldalas az egész, így melléfért az Expense Tracker-em is.
Sajnos átüt az oldalon a tűfilc, így nem mutat annyira az egész, de remélem, ez jobban kihasználható lesz, mint a kétoldalas, amit csak átlapoztam nagyon sokszor.


A Mood Trackert szintén ehhez a városi témához igazítottam. Ez volt talán a legnehezebb feladat az egészben, mert sehol sem találtam olyat, amit szívesen lemásoltam volna. Előző hónapban nagyon szerettem a szívecskés mintát, talán az volt az első, amit tényleg sikerült teljesen kiszínezni, így abban is biztos voltam, hogy kihagyni sem fogom. Ekkor jött ez, a meglehetősen kézenfekvő megoldás.
Azt kicsit bánom, hogy az ablakokat nem rendeztem el egy kicsit jobban, arányosabban, de így is használható végülis.

A jobb oldalra pedig a már megszokott Best Of... alá került egy Lana Del Rey idézet. Ezzel annyira nem vagyok elégedett, mert az aranyszínű marker elvonja a figyelmet az egészről, talán jobb lett volna egy ezüst szín.


És végül, de nem utolsó sorban, a heti áttekintő. Gyorsan visszatértem a függőleges felosztáshoz, mert a vízszintest képtelen voltam normálisan kihasználni. Ez nagyon hasonló az előzőekhez, annyiban változtattam, hogy a régen teljesen kihasználatlan To Do listát az oldal végéről áthelyeztem az elejére, így a címnek is van normálisan helye és írni is több hely marad. A kis üres négyzetben a Meal Prep terveimnek is csináltam egy kis részt, bár most gondolkodom azon is, hogy kipróbálom a Dutch Door-t (fogalmam sincs a magyar nevéről).
Plusz egy kis színt is vittem ebbe is, a napok tetején van egy kis hely a legfontosabb feladataimnak, amit színes tollal rajzoltam meg. Ezt talán érdemesebb egy dominánsabb színnel kiemelni, de a rendszerezésben hatalmas segítség, ha azt sem tudod, hol kezdj bele a teendőidbe.

Összességében ez egy sokkal jobban sikerült spread lett, mint a szeptemberi, amit elkapkodtam az éves lebontások miatt, valószínűleg sok felosztás fog maradni a következő hónapokra is.

Ti milyen témát választottatok az októberi journalotokhoz? Mit terveztek novemberre?

2018. szeptember 28., péntek

Blogok, ahová mindig visszatérek - 2. rész

   A blog átalakításakor úgy döntöttem, hogy megszüntetem a jelentkezéses alapú blogcsere részt, mert egyrészt a cseréim nagy része új blog volt, amelyek hamar törlésre kerültek, állandó munkát adva ezzel nekem, hogy töröljem a már nem létező blogokat, figyelgessem a chatboxot, másrészt pedig személytelennek érződött, nem szerettem már a blogon azt a részt. 
   Teljesen kitörölni azért mégsem akartam, így jött Daremo oldalán látott megoldás. Kiválasztottam 15 blogot, ahová mindig visszatérek csemegézni és most be is mutatom őket nektek egyesével, három bejegyzésen keresztül. 
A sorrendet a Blogger abc sorrendje határozta meg.


Colorati

Lili blogjában azt szeretem a legjobbat, hogy nem fél komolyabb témákat sem boncolgatni, napjaink problémáival foglalkozik, amik állandóan jelen vannak az életünkben, mégis keveset hallani róluk. Illetve ő indította el az Arcobaleno kihívást is, amit én is végigcsináltam itt a blogon.

Crime Scene Investigation

Sajnos már régen nem volt poszt a blogon, de a bűntények, gyilkosságok, amivel foglalkozik azonnal megragadott. Annyira, hogy még interjú is készült az egyik szerzővel, Zarával, amit ITT tudtok elolvasni.

Első bekezdés

Brúkú szuper történeteket szokott kitenni a blogjára, idén karácsonykor egy posztcsere keretében nálam is olvasható volt az egyik. Most épp a negyvenhárom napos kihívásba vágott bele, olvassatok bele ti is.

HaBár, a könyves kocsma

Réta mindenféle könyvekkel kapcsolatos bejegyzéseket ír, meghozza az ember kedvét, hogy otthagyjon egy újabb vagyont a könyvesboltban. Azért szeretem, mert bátran leírja, hogy mit hagyott félbe/ nem fog elolvasni és miért.

Irodalmi boncasztal

A Varga Beáék által szerkesztett Boncnokot ma már nem frissítik, de még most is tele van értékes tudással, amit az írópalánták magukba szívhatnak.



2018. szeptember 21., péntek

Három nap Budapesten - Bihari Viki íráskurzusán jártam



Lassan egy hónapja már, hogy Bihari Viki íráskurzusán jártam és rengeteget gondolkodtam azon, hogy mit s írhatnék róla, ami visszaadja az egész hangulatát. Talán a legnagyobb problémát az okozza, hogy ez nem olyan íráskurzus, mint amire a szó hallatán gondolnánk. Mégsem tudnám másnak nevezni, mert nem önismereti tréning vagy szó szerint vett íráskurzus vagy bármi egyéb. Leginkább két olyan nap, amikor magaddal foglalkozol és nem fogsz megbánni.

Korán reggel indultam otthonról, így kicsit álmosan álldogáltam a sztriptízbár előtt, ahogy Vikit vártam. Kicsit hülyén is éreztem magam, ahogy ott álldogáltam, mert mégis csak egy sztriptízbárról beszélünk. Nagyon jó kis csapat jött össze, hiába hoztam a magam félénk formáját, gyorsan túlestem a stresszelős részen és elkezdtünk beszélgetni. A bemutatkozás során kicsit megismertük egymást, ki honnan jött és miért, aztán belevágtunk a feladatokba.
A két nap során több egyéni és csoportos feladat is volt, írtunk rövidebb szövegeket, volt egy interjús feladat is (link ITT), de tanultunk prezentálni is, amit gyakorlatban is kipróbálhattunk. Viki nem mondott el sok elméletet, inkább a tapasztalatait osztotta meg velünk a saját blogja illetve Facebook oldala alapján. Nem voltak "módszerek" vagy kijárt utak, amik biztos sikerre visznek, hanem inkább "én ezt csináltam és itt vagyok, szerintem ez működik és ez nem", amikből végül azt visz mindenki haza magával, amire szüksége van. Én leginkább azzal a céllal vágtam bele a kurzusba, hogy feloldjam az írói blokkom, ami két nap alatt nem történt meg, azonban kaptam egy kis fenékberúgást, hiszen valamit fel kellett olvasnom a többiek előtt, mikor lejárt az idő és nem volt negatív vízhang, ami elvegye a kedvemet, plusz kaptam néhány ötletet is, ami segíthet majd, ha készen állok visszatérni a klaviatúra elé.
Mivel nem volt sok elmélet, így nagyon sok gyakorlatra volt idő. Kétféle volt abból is: egyrészt írtunk önállóan szövegeket, amik inkább a lelki részre mentek rá, illetve az interjúkészítést is ide sorolnám, amikor rólam készítették az interjút. Volt egy szerepjáték is, ahol egyrészt a csapatmunka nagy szerepet játszott, de a szereplők által a lelki dolgokba is belecsúszott a dolog. A másik része sokkal szakmaibb volt, hiszen riportert kellett játszani, illetve prezentálni szintén csapatban. A prezentációt külön kiemelném, mert olyan elméleti/tapasztalati tudást kaptam, hogy most már nem félek az egyetemen rám váró kiselőadásoktól, hiszen olyan gyakorlatot szereztem, amire bátran merek építeni. Ha másért nem, akkor ezért már megérte elmenni.
Vikiről rosszat nem tudok mondani, pont olyan, mint a Facebookon, két lábbal a földön. Szívesen válaszolt a kérdésekre, segített, ha kellett, azon volt, hogy nekünk jó legyen. (Van közös kép is, de nagyon cringey lett, szóval most nem fogom megosztani.)

Összességében nem feltétlenül azt kaptam, amire számítottam, de egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem és szeretnék majd még más kurzusra is menni, ha sikerül egy hétvégém felszabadítani. A Puzséros kurzus például felkeltette az érdeklődésem, mert azt mondta Viki, hogy ott jobban belemennek a szövegelemzésbe.


Kinek ajánlanám?
Ha azzal a céllal indulsz neki, hogy te két nap alatt szeretnél megtanulni 'jól' írni, akkor semmiképpen sem, mert ez nem arról szól. Ha szeretnéd jól érezni magad, érdekes embereket megismerni, kicsit fejleszteni az önismereted, stb. és még tanulni egy keveset az írásról is, akkor nem fogod megbánni.

Ti jártatok már valamilyen íráskurzuson? 

2018. szeptember 11., kedd

Vissza az iskolába - Tippek, hogy megfelezd a tanulásra szánt időt



Már írtam arról, hogy érettségire hogyan érdemes felkészülni (ITT) és arról is, hogy miként készülök fel az új évre (ITT), most azonban konkrét, tanulással kapcsolatos tippeket szeretnék megosztani, amik segítenek nekem abban, hogy a lehető legtöbbet tudjam megtanulni a lehető legrövidebb idő alatt. Annyira fontosak számomra ezek a tippek, hogy még a bullet journalomba is beleírtam őket, hogy mindig tudjam, mi a teendő, ha elakadok. Itt van tehát 13 ötlet, hogyan érdemes tanulni.

Készíts kézzel írott jegyzeteket az órákon
Akár tollal írunk, akár jobban szeretünk gépelni, kutatásokkal bizonyították, hogy könnyebben tanuljuk meg azt, amit már kézzel leírtunk. Az első szemeszterben kézzel írtam, majd a másodikban már gépeltem, mert sokkal gyorsabban gépelek, mint kézzel írok, viszont magamon is észrevettem, hogy többet kellett tanulnom. Ezentúl, ha tehetem, mindig kézzel fogok írni, ráadásul a papír könnyebb is, mint a laptop.
Ha mégis gépelnél inkább (én is fogok még, mert vannak, akik egyszerűen túl gyorsan diktálnak ahhoz, hogy kézzel le tudjak írni mindent), akkor otthon írd át a jegyzeteidet.

Kezdj a legnehezebb feladattal először
Sokkal könnyebb a legkönnyebb feladatokkal kezdeni és túlesni a könnyebbik része, hiszen a nehezebb feladatok úgyis több időt fognak igényelni, nem? Sajnos ez így nem állja meg a helyét. Mikor leülünk tanulni, jobb esetben kipihenten tesszük, idővel azonban fáradni fogunk, alkalmazzunk bármilyen tanulási technikát is. Ha a nehéz feladatokkal kezdtünk, sokkal jobban oda tudunk rá figyelni, az agyunk még nem fáradt és lerövidíthetjük a tanulási időt, hiszen kisebb eséllyel követünk el hibát. A könnyű feladatokat kicsit fáradtabban is el tudjuk végezni, ráadásul ott lesz az szuper érzés, hogy a nehezén már túl vagy.

Kezdd el a beadandókat amint lehet
Akár egy hónappal a határidő előtt. Szerintem mindenki írt már a legutolsó pillanatban, éjszaka vagy kora reggel beadandót, mert elfeledkezett róla. Viszont, ha időben elkezded, nagyobb eséllyel fog eszedbe jutni, hogy be kell fejezni, plusz ha van legalább egy vázlatod, az alapján villámgyorsan meg tudod írni, akár aznap reggel is.
Nagyon könnyű megfeledkezni az ilyesmiről, szóval írd fel valahova és mikor hazaérsz azonnal kezdj bele, legalább egy vázlatot írj és máris tettél azért, hogy ne gyűjts össze rossz jegyeket a hiányzó beadandókból, amik majd lehúzzák a jegyedet.

Készíts szókártyákat
Nyelvtanuláshoz, pontosabban a szavak, kifejezések memoriálásához nincs is jobb eszköz. Használhatsz online szókártyákat, pl. a Quizlet-et, vagy papíralapú kártyákat is, nekem mind egyformán jól működtek. Fontos, hogy minden kártyára szánj legalább egy percet, akkor fogod tudni igazán megjegyezni az információt. Az ismétlés itt is nagyon fontos, legalább két-háromszor forgasd át a kártyákat, hogy ne csak rövidtávon emlékezz a szavakra.
Érdemes lehet ezt a technikát kipróbálni akár fogalmak tanulásánál is, de ott kevés lesz egy perc/kártya.

Vedd ki az elemeket, amiket már tudsz és fókuszálj arra, amit nem tudsz
Minden anyagban van olyan rész, ami jobban felkelti az érdeklődésed, így könnyebben megtanulod és vannak olyanok, amik egyszerűen csak elkerülik a figyelmed. Ha könyvből tanulsz, akkor írd ki papírra a részeket, amik nem mennek annyira, ha már van jegyzeted, akkor használj egy szövegkiemelőt, hogy a jó helyekre irányítsd a figyelmedet.
A jegyzetelés egyébként különösen hasznos nekem. Gyakran tanulok úgy, hogy egy hosszabb szöveget megpróbálok minél jobban lerövidíteni, összetömöríteni. Így akkor is tanulok, amíg azon gondolkodom, hogyan tudnám rövidebben leírni az adott szöveget, többször is átolvasom, másrészt minél egyszerűbbé teszem, annál jobban megértem magát a tananyagot. A lerövidített jegyzetet pedig 2-3 átolvasás után már tudom is.

Használd a Noisli-t
Agyadra mennek a szüleid? Idegesítő a tesód vagy a lakótársad? A szomszédok már megint veszekednek és nem tudsz tanulni? Ha valamelyik is ismerős, akkor ajánlom a Noisli-t vagy bármi olyan alkalmazást, ahol különféle, nyugtató hangokat tudsz hallgatni. Azért ajánlom különösen ezt az oldalt, mert akár egyszerre több hangot is össze tudsz mixelni és máris a réten találod magad, miközben messziről hallod a vonat érkezését vagy magad köré varázsolhatod a vihart és a villámokat az eső nélkül. Egyszerre tudod kikapcsolni a külvilágot és segíteni a figyelmed a tanulásra koncentrálni, hogy ne kelljen egész délután az íróasztalnál görnyedni.




Használj elmetérképet és színkódolást
Elmetérképet már az érettséginél is használtam és azóta is bánom, hogy nem kezdtem el még korábban. Ez lényegében egy rajzolással vegyített jegyzet, amin keresztül könnyebb átlátni az anyagot, az összefüggéseket és az emlékezés is egyszerűbb. EZT a bejegyzést például kifejezetten ajánlom a KarrierKód oldalról, ha szeretnétek kipróbálni a módszert.Az egész arra épít, hogy bevonja a tanulásba a jobb agyféltekét, így érdemes minél több színt, rajzot, sajátos szimbólumot hozzáadni és ezen keresztül ismételni a dolgozat/ZH/vizsga előtt. Idő, míg belejön az ember a használatába, így azt javaslom, hogy folyamatosan rajzoljunk térképeket a jegyzeteinkből és a nagy nap előtt már csak végigfutod a lapokat.
A színkódolás jól jöhet az egyszerű jegyzeteknél is. Színkódolhatod az egyes fejezeteket, a fontos fogalmakat, az idegenszavakat, amiket nem ismersz, vagy bármit, amit fontosnak érzel. Én, amíg voltak történelem óráim, külön színnel emeltem ki a személyeket, helyszíneket, időpontokat és a kulcsszavakat, így könnyebb volt dolgozatnál visszahívni az információt.

Mozdulj ki
Ha a saját szobádban tanulsz, rengeteg olyan hatás érhet, ami eltereli a figyelmedet. Ott az internet, a telefonod, a hobbidhoz szükséges kellékek, esetleg társaság vagy a mosogatnivaló, ami most igazán hívogatónak tűnik. Mozdulj ki otthonról, menj el egy könyvtárba, kávézóba, ülj ki egy parkba vagy bárhová csak szeretnél. A megváltozott környezetben talán kevesebb dolog fogja elterelni a figyelmedet.
Ha nem szeretnél máshol tanulni, akkor is tedd ki a lábad otthonról, tarts szüneteket, amikor kimész sétálni vagy egy kávéért. Addig eltereled a gondolataid és sokkal könnyebb lesz folytatni.

Foglalkozz magaddal - egyél, igyál, aludj eleget
Az egészségednél semmi sem fontosabb, még a jegyeid sem. Ezt én is hajlamos vagyok elfelejteni időnként, jól jön az emlékeztető, hogy törődjünk magunkkal. Az alvást nem is taglalom, egyél és igyál 1-2 órával tanulás előtt, hogy ne éhezz meg közben, vagy ha mégis, akkor állj fel és ne éheztesd magad, mert úgy nem fogsz tudni koncentrálni. Én szeretek főzni is, két tananyag között csinálj magadnak egészséges vacsorát, ami majd az agyad is arra ösztönzi, hogy segítsen a tanulásban. 

Teszteld le a tudásod
Vannak könyvek, ahol alapból adott néhány tesztkérdés vagy feladat, de ha nem, akkor hagyj ki 1-1 feladatot, amivel majd tesztelheted magadat a dolgozat előtt, vagy állíts össze magadnak feladatsort. Ez egy jó visszajelzés, hogy mit kell még tanulnod és egy kicsit enyhíti a stresszt is, hiszen ha otthon jól megírtad, élesben sem történhet olyan nagy baj.

Kapcsold ki a telefonod, vagy használd a Forest-et
A tanulás egyik legnagyobb közellensége a telefon. Számtalanszor voltam úgy, hogy szünetet tartottam, felmentem Twitterre és ott ragadtam egészen estig, a házimat meg éjszaka kellett befejeznem. Amíg nem vagy kész, kapcsold ki inkább a telefonod vagy használd a Forest-et, ahol azzal tudsz fákat növeszteni, hogy nem használod a telefonodat. Ha mégis megteszed, a fa meghal, amit senki sem akar.

Játszd el, hogy magyarázol valakinek vagy előadsz
Fogd a kedvenc macid és ültesd le magaddal szemben, vagy csak keress a falon két szimpatikus pontot. Próbálj olyan professzionális lenni, amennyire csak tőled telik, akár a professzorod is kifigurázhatod. Ezzel gyakorlatot szerzel magadnak a szóbeli előadásban, amiért igazán hálás leszel magadnak később és te is jobban megjegyzed az anyagot, hiszen mint a jegyzetelésnél, itt is le kell menned az alapokhoz, meg kell értened az anyag lényegét, hogy jól el tudd magyarázni. Még jobb, ha van is egy ember, aki ezt végighallgatja és vissza is tud kérdezni.



Jutalmazd meg magadat
Tanulás végén ismerd el, hogy igenis megérdemled, legyen szó a kedvenc sorozatod legújabb részéről vagy egy szundiról. Szerintem nem érdemes anyagi dolgokhoz kötni az ilyesmit, mert nem feltétlenül fog motiválni a tizenötödik alkalommal, mikor végzel a tanulással időben, inkább válassz valamit, amit szeretsz csinálni. Pl. ha megcsinálom ma az összes házimat, akkor egy órát olvasni fogom a kedvenc könyvemet. A lényeg, hogy a cél emlékeztessen rá, hogy miért nem szabad Twitteren/Facebookon/Instán görgetni lefelé, hanem tanulni kell és minél előbb készen lenni vele.

Nektek milyen trükkjeitek vannak, hogy lerövidítsétek a tanulást?

2018. szeptember 7., péntek

Budget Journal - Költséghatékony eszközök, ha úgy díszítenéd a BuJo-d, mint egy profi


Az utóbbi időben jó néhány új írószert szereztem be, amik mind viszonylag jó áron voltak, így gondoltam megmutatom, én miket használok a bullet journalomhoz és jegyzeteléshez. Lesznek a bejegyzésben kedvenceim, amiket most vettem meg újra és olyan újdonságok is, amiket még ne használtam élesben, csak kipróbáltam néhányszor. 
Rögtön az első ilyen a szeptemberben elkezdett füzetem, amit az Auchanban vettem kb. 1100 ft-ért. Ez egy 200-250 lapos, vonalas füzet közepes vastagságú lapokkal. A borítója eddig elég jónak tűnik, bár valószínűleg egy idő után koszolódni fog, mert alapjában papírborítású. Nem tudom, ez kapható-e még, de más mintákkal biztosan. 


További szerzeményeim az Auchanból a négy washi tape, ami egy papír adagolóban volt benne, amit én már kidobtam. Nem volt rossz, de sose tudom leszakítani a ragasztót az adagolójával és helytakarékosabb is nélküle. Úgy emlékszem, 5-600 ft volt a négy darab együtt. 
Ezt a kis matricacsomagot sem tudtam otthagyni, mert tökéletesen illeszkedik a naplómhoz. Ennek az árára sajnos már nem emlékszem, de olyan 2-300 ft körül lehetett.
Illetve még egy tollat is vettem a füzethez, ami illeszkedik hozzá. Ezt még nem próbáltam ki, a dizájn miatt vettem meg, szintén 2-300 ft körül lehet.


Ezek már régi ismerősök, kb. 5 éve használom mind a kétvégű markert, mind a Stabilo utánzatot. Nagyon szeretem őket, sokáig csak ezeket használtam elmetérképhez, jegyzetekhez, bullet journalhoz. A két szélső az Aldiból van, 400 és 600 forintba kerültek, a középső pedig a Lidl-ből van. Azzal annyira nem vagyok megelégedve, mert nekem túlságosan kemény a hegye. Élénkebb a Lidl készlete, de mégis az Aldisat javasolnám, mert kihasználhatóbb akár színezésre, akár szövegkiemelőként.
Az Aldi fineliner-ét egy kicsit jobban is szeretem, mint a Stabilot, mert kevésbé folyós, nem üt át annyira könnyen a lapot, de általában nagyon gyorsan elhasználok egyet és nehéz pótolni.
Ha szeretnétek ilyet magatoknak, akkor augusztus-szeptemberben, illetve január-februárban keressétek a boltok polcain, mert nem kaphatóak állandóan.


Ezek pedig az Ebay-es szerzeményeim. Beszereztem néhány stickert, amikkel ellustálkodhatom a rajzolást és persze a kötelező washi tape-k, ami nélkül nincs is BuJo. Ezeknek változó az ára, de nagyjából 1$ darabjuk.


Végül pedig a különböző írószerek, amiket papírboltban tudtok megvásárolni. A Pelikan-os szövegkiemelőimet már 3-4 éve használom és még mindig tökéletesek, 2-300 ft körül van darabjuk, attól függően, hogy hol veszitek meg.
Az ICO Brush Penjeire a Pirexben találtam rá, 125ft-ért darabjára. A brush lettering nélkülözhetetlen eszköze és a Tombow ezer forintos árához képest nagyon jó üzlet, főleg olyan kezdőknek, mint én, aki minden második betűt elront. Gyakorlásra vettem őket, illetve színezésre is jók lesznek, valószínűleg még fogom bővíteni a készletemet.
Egy másik ICO termék is a kosaramban landolt a Pirexben, a 12 db-os Fibrepen készletet 750 ft-ért vesztegették. Ez nagyon hasonló egy sima filchez, csak egy icipicit vékonyabb a hegye és a tubusa is, így könnyebb irányítani. A Tescoban úgy láttam, már 600 ft-ért is beszerezhető, így erre mindenképp lecsapnék.
Végül, de nem utolsó sorban vettem még két, metal markert is. Tesco-s darabok, 190ft-ért csomagja. Nem sokat használtam még, de nem tudtam otthagyni, díszítéshez biztosan jól fog jönni. Ennek leginkább egy kerek sorkihúzóhoz hasonlítanám a fejét, nem ezzel fogunk cérnavékony, apró betűket kanyarítani.


Itt pedig az összes említett írószer immár akcióban.


Ezen a képen pedig összehasonlítottam a Lidl és az Aldi kétvégű markereit. Habár képen nem látszik, nem egyformák a színek, árnyalatban van eltérés, illetve ahogy mondtam, az Aldi markerei sokkal puhábbak.


Végül pedig egy kis bemutató arról, hogy egyetlen egyszerű filctollal hányféle betűtípust és hatást el tudunk érni.  Nincs szükség milliónyi tollra, hogy látványos feliratokat készítsünk, elég kicsit felturbózni a saját kézírásunk. A tőlem ügyesebbek ettől sokkal többet is ki tudnak hozni egy tollból, ez mindössze három betűtípus, a folyóírásom, és a nyomtatott betűim kicsi és nagy verzióban, 16 különböző felirattípussá alakítva.

Végeztem egy gyors számolást is, nagyjából 8 ezer forintból a teljes készlet beszerezhető a füzettel együtt és szerintem koránt sincs szükség mindenre, amit említettem (például a kétvégű markerből dupla készletem van, a brush pen-ek sem fontosak, ha nem akarunk kalligráfiával foglalkozni, de a washi tape és sticker készletem sem használom ki teljesen).

Nektek van kedvenc budget journal írószeretek, füzetetek, amit nem cserélnétek el semmi másért sem?

2018. szeptember 4., kedd

Blogok, ahová mindig visszatérek - 1.rész

   A blog átalakításakor úgy döntöttem, hogy megszüntetem a jelentkezéses alapú blogcsere részt, mert egyrészt a cseréim nagy része új blog volt, amelyek hamar törlésre kerültek, állandó munkát adva ezzel nekem, hogy töröljem a már nem létező blogokat, figyelgessem a chatboxot, másrészt pedig személytelennek érződött, nem szerettem már a blogon azt a részt. 
   Teljesen kitörölni azért mégsem akartam, így jött Daremo oldalán látott megoldás. Kiválasztottam 15 blogot, ahová mindig visszatérek csemegézni és most be is mutatom őket nektek egyesével, három bejegyzésen keresztül. 
A sorrendet a Blogger abc sorrendje határozta meg.


Ambivalentina

Nina mindenféle témában posztol, a legjobban mégis a könyves posztjait szeretem. Nem csak kritikákat ír, de például egy segédletet is írt ahhoz, hogyan érdemes nekikezdeni az idegen nyelven való olvasásnak.

Your choice

Thea személyes blogot ír, szeretem olvasni, mert mindig nagyon pozitív hangvételű az egész és általában szuper tippeket is olvashatunk nála. Nézzetek be a másik blogjára is, ahol kinézeteket gyárt, illetve tippeket ad.

A papírfecnis fiók

Daremo munkásságát már jó régóta követem, ő szintén író. A novellái mellett érdemes beleolvasni az  íráshoz, írástechnikához kapcsolódó bejegyzéseibe is. Daremonak már több novellája is megjelent kiadásban, amiket olvashattok a blogján is.

Ceruzanyomok

Egyfajta gyűjtőoldal, ahol a cél, hogy véleményt kaphass az írásaidról és fejlődhess. Csemegézni is lehet, de íróként hatalmas lehetőség. Nekem is kinn van az egyik novellám, de a többiek is szuper írásokat küldtek be.

C'est la brigiis

Brigit alapjában véve fashion/beauty bloggernek mondanám, de nekem a bullet journalos bejegyzései nőttek a szívemhez. Ha ihletre van szükségem, akkor az ő oldala az egyik szuper forrás, de mint mondtam, más témákban is ír.

Ti kit ajánlanátok nekem?

2018. augusztus 31., péntek

Feladom. - írás, NaNoWriMo, élet



Az utolsó novellát körülbelül két hónapja posztoltam ki, legutoljára három hónapja írtam ide. Igaz, hogy közben túlestem egy pályázaton is, amire megírtam négy novellát, azokat azonban "erőltetett menetben" kellett befejezni, hiszen határidő volt. 

Azóta semmit sem tudtam írni.

Rengeteget szenvedtem mostanában az írással, szerettem volna írni, de nem tudtam, most már nem is szeretnék, alig akad ötletem, amit papírra vetnék. Próbáltam visszatérni, vannak már technikáim, amik gyakran működnek. Rengeteget olvastam, előszedtem az írástechnikai írásokat, beléptem jónéhány írós csoportba, ahol állandóan erről van szó, mégsem támadt fel bennem az olthatatlan vágy, hogy írjak. Erőltetni azonban nem szeretném.

Úgy döntöttem, kiveszek egy kis írói pihenőt, ami a novellákat és kisregényeket illeti. Ettől függetlenül továbbra is fogok posztolni, vannak ötleteim még bőven, ha nem irodalomról van szó. Addig is pedig felkészülök életem első NaNoWriMo-jára, vagy hosszabban a híres-hírhedt National Novel Writing Month-ra, amikor is novemberben egy hónap alatt meg kellene írni egy 50.000 szavas regényt. Legalább három éve már, hogy minden évben elhatározom, hogy idén én is megpróbálkozom vele, aztán az élet mindig közbeszól, most azonban bőven megvan a motiváció, hogy miért is kellene feláldozni a novembert erre. Idén úgyis hosszúhétvége lesz 1-3. között, ami talán segít majd elindítani a folyamatot.

 Szeretnétek, ha valamilyen formában dokumentálnám majd a NaNo-t? 
Ti részt fogtok benne venni?



2018. augusztus 28., kedd

Vissza az iskolába - készülj fel mentálisan is az évre!


Tudom, hogy senki sem akar addig az iskolára gondolni, amíg nem muszáj, de sokkal jobb, ha felkészülten ér minket az új év. Mentálisan megterhelő lehet akár az új év kezdete, akár az év közbeni tanulás, legyen szó sikerekről vagy kudarcokról. Most néhány tippet szeretnék megosztani, amik segítenek nekem, hogy ne veszítsem el az eszem a hajtásban.

Az év kezdete előtt


Nézz, olvass Back to School videókat, cikkeket

Az első lépést máris megtetted, hogy kicsit felkészültebben indulj neki az tanévnek. Szerintem ez egy nagyon jó felkészítés lehet az agyunknak, hiszen szórakozunk is egy kicsit, de már érezzük, felfogjuk, hogy újra elkezdődik a taposómalom. 

Menj el megvenni a szükséges eszközöket a barátaiddal

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de imádok írószereket vásárolni, főleg, ha ezt össze lehet kapcsolni egy kávézással is. Sokkal jobb úgy készülni az új évre, ha már alig várod, hogy használd az új tollaid, füzeteid, stb., mintha utálnád az egészet.

Rendszerezd a tanuláshoz szükséges cuccaid

Nézd át a tavalyi eszközeidet, dobd ki, amire már nincs szükséged vagy már nem használható és írj listát, hogy mit kell venned az új tanévre. Érdemes az íróasztalod is összrendezni, hiszen a nyáron valószínűleg elpakoltad a tanuláshoz szükséges eszközöket. Nem jó az első házi feladat megírása közben keresni a körzőért, vonalzóért, tedd a helyére még most.
Ha ti is hajlamosak vagytok az év végén a sarokba hajítani az iskola táskát az utolsó uzsonnával együtt, akkor azt is szedd elő, pakold ki a romlott kaját belőle (vagy azt csak én csináltam?) és mosd ki. Ha újat veszel, akkor pakold bele a legfontosabbakat, a tolltartót, papírzsepit stb.



Év közben

Figyelj oda, hogy rendszeresen mozogj

Középsuliban én is utáltam a tesiórákat, de mégis fontos, hogy mozogjunk. Keress egy olyan mozgásformát, amit örömmel végzel, legyen az séta, futás, zumba, aerobik vagy jóga és gyakorold olyan gyakran, ahányszor csak teheted. Kicsit kikapcsol a tanulásból is és utána könnyebben megy az új anyag.

Az elegendő evés, ivás és alvás a jegyeidnél is fontosabb

Tudom, hogy néha könnyű belefeledkezni a tanulásba, vagy épp ellenkezőleg, elfeledkezni a dolgozatról, ZH-ról és egész éjszakákat tanulni, de mikor már érzed, hogy mindjárt elalszol, akkor biztos nem fogsz megjegyezni többet. Sokkal fontosabb, hogy egészséges legyél mint az az egy dolgozat, amit majd kijavítasz valahogy, ha nem sikerül.

Találd meg azt a módszert, ami segít kikapcsolni

Mozogj, írj blogot, olvass könyvet, csinálj magadnak egy bullet journalt, ahol kiélheted a kreatív oldaladat. Keress valamit, ami teljesen eltereli a gondolataid a mindennapokról, az iskoláról, a magánéletedről. Akár naponta tíz perc is elegendő lehet, hogy jobban érezd magad a bőrödben és ne fáradj bele a tanulásba.


Év végén


Dobd ki, amire már nincs szükséged

Komolyan, csak fél órára van szükséged. Ha kifogyott a kedvenc tollad, dobd ki, ha már nem fog kelleni a könyv, mehet a könyvtárba vagy a szelektív hulladékgyűjtőbe. Sokkal könnyebb dolgod lesz szeptemberben, ha a nagyját már most megcsinálod.

Gondold át a mögötted álló évet és tűzd ki az új célokat már most

Nehéz a máris a következő évre gondolni, mikor még most fejezted be az előzőt, de most még tudod, hogy mit rontottál el, mit szeretnél máshogy csinálni, esetleg mit szeretnél pontosan ugyanúgy csinálni, mint az előző évben. Szeptemberben így már elég egy kis emlékezet felfrissítés és kezdheted is az évet.

Ünnepeld meg, hogy vége van, akárhogy is sikerült

Megcsináltad, túlélted, ha nem sikerült, akkor tanultál belőle és legközelebb menni fog elő a pezsgővel. :)

Nektek van olyan praktikátok, ami segít fejben is egészséges maradni év közben?

2018. augusztus 26., vasárnap

Két éves a Friday Latte



Nem is tudom, hol kezdjem el ezt a bejegyzést. Tavaly sem tudtam, mit írhatnék, így csak egy rövid üzenetben említettem meg, hogy egy éves lett a Friday Latte, most azonban mégis írnék néhány sort. 
Két éve ilyenkor félve nyitottam meg ezt a helyet, mert fogalmam sem volt, mi fog várni rám. Nem tudtam, hogy lesznek-e olvasóim, képes leszek-e kitartani a rendszeres posztolás mellett és tudok-e olyat írni, ami másokat is érdekel. Nem tudtam, hogy a novelláimon és kisregényeimen kívül fogok-e valami mást is posztolni, vagy csak egy minikönyvtár lesz a blogom az írásaimnak. Most már tudom.
A Friday Latte mostanra nem csak a blogom lett, hanem egy hely, ahová szívesen térek vissza. Rengeteg olyan embert ismertem meg, akiket másképpen sosem, olyan közösségeknek váltam a tagjává, amikhez a blogom volt a kulcsa. Rengeteget írtam a blog miatt, amire másképpen nem lett volna motivációm. Az elmúlt két év alatt még egy novellámat is kiadták, ami már csak hab a tortán.
Statisztikákkal nem szeretnék senkit sem untatni, annyit szeretnék csak elmondani, hogy 123 bejegyzés született idáig mostanra mindenféle témában és kétszer cserélt külsőt a blog, az első szülinapján, és most. A fejlődést azt hiszem, a posztok bizonyítják - mindenesetre én úgy látom, jobban írok, mint két éve.

A második évforduló alkalmából magán a felületen is sokat változtattam. Amellett, hogy fejlécet, hátteret stb. változtattam, most már elérhető egy Interjú fül is a legújabb posztoknak.
A blogcsere rész is lekerült az oldalról. Egyrészt időigényes volt ellenőrizgetni állandóan, hogy írt-e valaki a chat-be és figyelni a cserék listáját, ahol gyakran voltak törölt blogok is, másrészt túlságosan felületesnek éreztem az egészet, így teljes egészében kicseréltem. Most olyan blogokat találok a Kedvenc blogjaim fül alatt, amiket olvasok és szeretek. Jelentkezni ide nem lehet, első körben tizenöt blogot választottam, amikről hamarosan érkezik egy bejegyzéssorozat is, ahol jobban megismerhetitek a kedvenceimet és azt is, hogy miért szeretem őket.
A hírleveleket is ellustálkodtam az utóbbi időben, bevallom. Lenne még rá igény? Sikítson, akit érdekelne, mert akkor hátsón rugdosom magam és elkezdem őket újra megcsinálni.

Nem vagyok jó ezekben az összesítőkben, így nem rabolom tovább senkinek sem az idejét. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad ezt a bejegyzést és velem tartasz ezen a felfedezőtúrán, aminek remélem, te is szeretsz a részese lenni. Még nagyon sok minden vár arra, hogy napvilágot láthasson, találkozunk jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

Neked melyik volt a kedvenc Friday Latte pillanatod?

2018. augusztus 24., péntek

Bullet Journal 2018 szeptember - Lámák mindenhol




 Habár az előző BuJo-m még koránt sem telt be (bejegyzés ITT), de akkor annyira sietnem kellett vele és annyira a praktikumra mentem vele, hogy a szorgalmi időszakra már nagyon kevés lett volna a tudása. Másrészt már nagyon csábított ez a jegyzetfüzet, amit az Auchanban szereztem be kb. 1100 Ft-ért. Nagyon megtetszett a dizájnja, imádom a lámákat, plusz kb. 200-250 lap lehet benne, ami egész évben ki fog tartani (remélem). Ez egy vonalas füzet, mert habár azt mondtam, többet nem fogok ilyet választani, egyszerűen nem tudtam otthagyni az üzletben. Egyébként a lapok minősége sem szörnyű, természetesen néhol átüt a fekete filc, de teljesen tolerálható mértékben. 
Még itt szeretném megjegyezni, hogy a teljes BuJo-ban angol szöveget használtam, mert az inspirációs videókban annyi találó, angol elnevezést találtam, amit nem tudtam eléggé hangzatosan lefordítani, hogy inkább hagytam mindent angolul. 
Az ötletek nagy része az ITT elérhető playlisten szereplő videókból származik. 



Rögtön a borítóra felragasztottam ezzel a csodaszép virágos washi tape-pel a jelmagyarázat. Bezárva semmi sem látszik belőle, azonban nagyon praktikus a napi teendők írása közben, hiszen nem kell a jelmagyarázat és a heti lebontás között lapozgatni. Valószínűleg ki is fogom tudni venni belőle, ha már nem lesz szükségem rá, mert nem tapad annyira a washi, hogy ne tudnám óvatosan leszedni.
Még itt az elején megemlítem, amit elfelejtettem lefotózni: a hátsó borítóra felragasztottam egy borítékot, hogy ne csak kallódjanak a papírok a naplóban, amit másképpen csak betennék két lap közé, hogy összegyűrődjön, illetve rendeltem Ebay-ről egy beragasztható tolltartót is, amivel a hozzáillő tollat mindig ott tudom tartani a napló mellett (szintén Auchan).


Borítóképnek mindenképpen egy lámát szerettem volna, hogy a külső és a belső jól illeszkedjen egymáshoz, de mikor megláttam ezt a jógázó lámát, azonnal tudtam, hogy ez tökéletes lesz. Hozzáadtam még a llamaste bitches feliratot, felírtam az évet és az elérhetőségeimet arra az esetre, ha elveszíteném a füzetet és már készen is volt.


A naptár résznél már rögtön 2019-et is beragasztottam, mert tudom, hogy legalább a nyári szünetig ezt fogom használni. Én nem szoktam ide különösebb jegyzeteket tenni, ritkán kell ilyen hosszú távra terveznem, így az a pici hely bőven elég jegyzetre, ami a hónapok között van. Erre inkább azért van szükségem, hogy azonnal meg tudjak nézni bármit benne és ne kelljen lapozgatni a naplóban, míg megtalálom az adott hónapot, de ha valaki szokott hosszabb távra tervezni, mindenképpen hagynék ki egy oldalt az év mellett. 
Ezt nyomtattam, mert az elmúlt két alkalommal, mikor kézzel írtam meg ez a két oldal igényelte a legtöbb időt. EZT az oldalt használtam, beállíthatjuk a nyelvet, a betűméretet, a dizájnt, stb. Szerintem tökéletes és gyors megoldás.



A következő oldal még nekem is újdonság. Bevallom, képtelen vagyok dátumokra emlékezni, így éppen itt volt az ideje, hogy felírjam valahova a szülinapokat magamnak. Valahol Pinteresten vagy WeHeartIt-en láttam egy hasonlót még nagyon régen és most végre meg is valósítottam. A hónapok nevei mellé oda tudom írni a dátumot és a nevet, így remélhetőleg senkiről sem fogok elfeledkezni.
Tipp az elkészítéshez: a matektudás itt jól jön, bár lehet, hogy ezt sokan tudják. 30 fokban kell felosztani a kört, hogy tizenkét rublikát kapjunk, így ha a kör sugarának méretével felosztjuk a kört (akkor lesz 60 fokban felosztva), majd azokat megfelezzük, pont megkapjuk a tökéletes diagramot.


Ezután következik az órarendem. A legelső BuJomban öt órát használtam, mint diagramokat (ITT), aztán ellustálkodtam a dolgot és ömlesztve beírtam őket a napok alá (ITT). Most azonban alaposan végiggondoltam az egészet (na meg megnéztem vagy 100 BuJos videót) és kitaláltam az eddigi legjobb megoldást. Megrajzoltam ezt a szupergyors órarendet, majd post-itekből kivágtam a megfelelő méretű papírt és beragasztottam. Így, egyrészt színkódolni is lehet az órákat, másrészt ha változás történik, akkor egyszerűen csak áttesszük máshová a papírt. 
Ez egyébként csak egy példa itt, nem ez a valódi órarendem és azért is nem tapadnak a papírok, mert egy régebbi csomag post-itet használtam, de a hosszútávú megoldás szerintem meg fogja oldani a problémáim egy időre, plusz januárban sem kell majd az egészet újracsinálni.


És itt egy újabb újdonság. Sokáig butaságnak tartottam mindent leírni, amit amúgy a neten is megtalálok, de főleg a második félévben elkezdtem elveszíteni a fonalat az információáradatban. Itt azonban össze fogok gyűjteni mindent, ami fontos. A legszélső rublikát még nem írtam át tollal, mert nem tudom biztosan, hogy ki fogok férni arra a helyre, amit meghagytam neki, de szeretném vezetni a professzoraim adatait, az óra helyét, az anyagokat, amiket ajánlanak, az osztályzást, a jelenlétet és a jegyeimet is. Főleg az utolsó kettő nagyon fontos, mert minél több órám van, annál kevésbé tudom nyomon követni az egészet. 
Az oldal tetejére úgy döntöttem, hogy kell egy kis díszítés, főleg a másik két lapon, ahol még a cím se díszített. Színes lapra kinyomtattam ezeket a kis rajzokat és felváltva ragasztottam a lámákat és a kaktuszokat, hogy illeszkedjen a borító témájához. Ezeknek a kivágása nagyon sokáig tartott az apró részletek miatt, de annyira jól mutatnak, hogy nem bántam meg.
Itt követtem el az egyik nagy szarvashibát is. A jelenléti sávot először feketével be is rácsoztam, de annyira nem illett az oldal légies külsejéhez, hogy muszáj volt csinálni vele valamit. Végül az egyik videóban láttam, hogy kivágnak a füzet hátuljából és csak leragasztják az elrontott részt, így én tettem én is. Egy kicsit átlátszik még így is a fekete bizonyos fényviszonyok között, de egyébként még a ragasztás helye is alig észrevehető, elsőre talán fel sem tűnik. Ezt a trükköt mindenképp használni fogom még a jövőben is.


Itt pedig visszahoztam a régi beadandók és házi feladatok oldalt. Maradtam az egyszerűség mellett, úgyis össze-vissza fogom firkálni előbb-utóbb.


Még egy oldal a háziknak, mert valószínűleg még így is kevés lesz, aztán egy tanulási útmutatót is mellékeltem magamnak, hogy a nehezebb napokon innen gyűjtsek inspirációt. Erről egy külön bejegyzést is szeretnék majd írni, úgyhogy többet most nem is mondanék róla.


A filmes oldalam csak átmásoltam az előző naplómból. Egy üres oldalt hagytam mellette, ha esetleg betelnének a rublikáim, de még gondolkodom, hogy inkább oda kerül majd a bakancslistám.


Minek ez a rengeteg, üres post-it a jobb oldalon, kérdezhetnéd. Az van, hogy lusta vagyok külön magammal cipelni őket, így viszont mindig kéznél vannak. Okos megoldás, nem?
A bal oldalon egyébként a régi háztartási oldal van, azzal a különbséggel, hogy itt már belefáradtam az angol-magyar fordításba innen oda, onnan ide, így egyelőre csak post-iteket tapasztottam bele, aztán majd ha lesz kedvem, átírom őket a füzetbe is.


A következő oldalakon jönnek az egészséghez kapcsolódó spreadek. Először egy kis inspiráció magamnak, ha elfelejteném az egészséges étkezés alapvető szabályait. Felszedtem néhány kilót az utóbbi időben, így most különösen szeretnék odafigyelni az étkezésemre. Azt hiszem, működnek a szabályok, mert kicsi erőfeszítéssel sikerült leadni két hét alatt két kilót. Ezzel kapcsolatban esetleg érdekelne titeket bejegyzés a későbbiekben?


Ezután ötleteket adok magamnak (és most nektek is), hogy mit egyetek, ha nincs ötletetek. Nekem az egyik legnagyobb problémám, hogy sose tudom mit egyek, így mindig a pizzánál kötök ki, plusz hajlamos vagyok a stresszevésre is, ami persze csoki, mert az jut eszembe a legelőször. Ezt próbálom ezzel a kis gyűjteménnyel megakadályozni.


Ezután következik az egyik kedvenc lapom, a szemeszterre való lebontás. A legutóbbi BuJos bejegyzésben már írtam, hogy a negyedéves lebontáson mindenképpen változtatnom kell majd, mert se vonalas, se kockás füzetben nem működött igazán jól a rendszer.
Ezeket a kis mininaptárakat a netről töltöttem le, bár már nem emlékszem honnan. Beragasztottam őket, rajzoltam néhány pöttyöt, kidíszítettem néhány stickerrel, ami szintén az Auchanból van, illetve Ebayről és már készen is volt. Még egy kis színkódolást is sikerült belecsempészni, bár a napokat elfelejtettem színes tollal írni.

Ezután kihagytam néhány üres lapot, mert tényleg nagyon vastag a füzet, sokáig fogom használni, így lesznek olyan ötleteim, amit inkább az elejében szeretnék tudni, mintsem valahol a közepén két hónap között.



És végre elértünk a szeptemberi borítóhoz. Ezzel nagyon sokat szenvedtem, mert eredetileg a szeptemberi naptárt is szerettem volna a jobb oldalra tenni, de ahányféleképpen átrajzoltam, egyik se volt jó. Beletörődtem végül, hogy vagy a láma, vagy a naptár, de egyszerre nem fog mindkettő kiférni egy oldalon úgy, hogy látható is legyen mindkettő. Nem ez lett a legszebb borítóm, de majd legközelebb.


Sosem használtam havi lebontást augusztus előtt, mert értelmetlennek tűnt, de július végén annyira nem volt időm semmire se, hogy megrajzoltam egy havi lebontást és ennyi volt az egész BuJo. A vicces, hogy kicsit beleszerettem abba, hogy egyben láthatom az egész hónapot, így most is készítettem egyet annak ellenére, hogy most heti lebontásom is lett.
A kezem jól belelóg a képbe, mert fújt a szél és nem győztem visszalapozni, de legalább most ki van festve a körmöm. :)


Itt van a másik két nagy hiba is, amit elkövettem. Először is, végre készítettem egy nyomtatható kiadások oldalt, így nem kellett külön megrajzolgatni és több sorom is van, mint ha rajzolom, azonban akkor még nem tudtam, hogy angolul fogom írni a BuJot, így belekerült végül néhány magyar szó is a layoutba, a jegyzeteimen kívül persze.
A másik a meal plannél történt, ugyanis sikerült mindössze egy hétre megrajzolnom az eredetit, így el kellett fednem valamivel. Kinyomtattam ezt a szuper táblázatot az Excelben, ahova odafér a reggeli, ebéd és vacsora is, csak nem vettem észre, hogy a 35. hetet nem kellett volna beleírnom, így a bevásárlólista feliratát is leragasztottam. Újra kellene kezdeni ezt az egészet, de lusta vagyok, szóval marad. Használható így is, nem?


Itt pedig a másik kedvencem. Caitlyn's Corner készített egy Valentin napi BuJo-t, amiben ez a szívecske is látható és azonnal beleszerettem. A vonalas füzetnek itt ütköznek ki a hátrányai, mert nem volt egyszerű egyformára megrajzolni a két oldalt, de én teljesen beleszerettem és nem bánom az időt, amit ezzel töltöttem. Alig várom már, hogy megtöltsem színekkel.
A másik oldalon a szokásos Best of, ahová felírom a hónap kedvenc pillanatait és egy nagyon cuki láma, mert muszáj volt neki is helyet adni valahol.


Végül, de nem utolsó sorban a heti lebontásom. Ezen nem sokat gondolkodtam, megláttam szintén Caitlyn's Corner valamelyik videójában és azonnal tudtam, hogy ez tökéletes lesz. A bal oldali részbe írhatom a személyes, a jobb oldaliba pedig az iskolával kapcsolatos teendőimet, így többé nem keverednek össze és hely is van benne bőven. Meglehetősen gyorsan el is készül, mert nem kell sokat vonalzóval méregetni.


Itt pedig az egész már működésben, a jelmagyarázattal és néhány teendővel. Beszereztem a Lidl-ben egy radírozható tollat, amivel felvázoltam egy "hamis" hetet, hogy lássátok, hogy fogom használni az egészet. Egyébként próbáljátok ki a radírozható tollat, teljesen eltűnik a tinta, csak az írás nyoma marad ott, ha úgy rányomjátok a tollat a lapra, mint én.


Összességében azt kell mondanom, hogy nagyon sok időt töltöttem el vele, mármint ahhoz képest, amit egyébként szánnék rá még úgy is, hogy sok lapot ellustálkodtam és inkább nyomtattam és ragasztottam. Mégis elégedett vagyok, mert ez sem lett tökéletes, de alig várom, hogy használhassam.

Ti használtok bullet journalt? Ha igen, szoktatok újat kezdeni tanévkezdéskor, vagy hagyjátok a régit?