2018. július 9., hétfő

Gondolatok a Prideról 2.0 - Nyílt levél

Kedves Olvasó!


   Nem terveztem ismét a Prideról írni, mert tavaly már megtettem ITT, de belebotlottam egy blogbejegyzésbe (ITT) és szeretnék válaszolni mindenképpen azokra a gondolatokra.
   Először is: a Pride nem, vagy nem csak arról szól, hogy a homoszexuális emberek szabadok. Az az alap, hogy legalább itt, Európa közepén nem tekintjük mindenféle betegségnek vagy bűnnek jogilag. Ettől függetlenül, még mindig nagyon sok ember így tartja őket számon, főleg vidéken nem elfogadott melegnek lenni. Nagyon egyszerű példa, ha két lány csókolózik egy buliban, az napokig téma lesz, de ha egy fiú és egy lány, azt valószínűleg senki sem veszi észre. Ilyen szempontból nincs egyenlőség ember és ember között, ami viszont igenis probléma. Sajnos, ez abban is megmutatkozik, hogy az LMBT vagy annak ítélt emberek hátrányos helyzetbe kerülnek, mutogatnak rájuk, megbámulják őket, kibeszélik a hátuk mögött és kiközösítik. Nagyon sok fiatal kerül nehéz helyzetbe, ha fel szeretné vállalni magát, mert nem csak az idősek szeretnek ítélkezni, de még mindig vannak kortársak is, akik nem képesek elfogadni őket - homofóbok. meleg pároknak, ha valamelyikőjük kórházba kerül, a nővérek jóindulatán múlik, hogy látogathatják-e a szeretett személyt. Ha úgy döntenek, hogy szeretnének örökbefogadni, csak egyikőjük lehet gyám, így baj esetén a gyerek visszakerül a szerető családból az állami ellátásba. A mai napig kerülnek bajba szexuális identitásuk miatt emberek, fiatalok, legyen ez akár családi körben, munkahelyen, vallásos közegben vagy kint az utcán. A mai napig léteznek "átváltoztató táborok", nem tudom, itthon ez mennyire jellemző, viszont az USA-ban, ahol már legális az LMBT párok házassága, a videó időpontjában még minden államban volt ilyen tábor. Valószínűleg a helyzet most sem jobb. A videó további részében ilyen táborok szervezői vallják be, hogy a "kezelés" nem használt, ma már felvállalják önmagukat.


   Egyáltalán nem gondolom, hogy a homofób embereket el kellene fogadni. A homofób emberek genetikai alapon utálnak egy bizonyos embercsoportot (később kitérek erre is), most akkor a rasszista embereket is fogadjuk el azért, mert attól lesznek saját maguk, mert rasszisták? Ne állítsunk már fel kettős mércét! A szexualitást ugyanúgy gének határozzák meg, mint a bőrszínt. Sorolhatnám még a példákat, azonban egy sokkal fontosabb mondatot szeretnék kiemelni a lentebb lévő videóból, amit Dr. James O'Keefe mondott kutatásai alapján: "Long before we invented the [birth control] pill, nature devised homosexuality as a prescription for birth control. After four straight, heterosexual males, nature says, 'Enough already!', and the mom's immune system switches on the epigenetic switch so a gay male is born into the family." Röviden, a homoszexualitás mint a természet fogamzásgátlója működik a férfinak születő babáknál.  Nagyon sok fontos dolgot mond ki O'Keefe a videóban, így aki beszél angolul, mindenképpen ajánlom, hogy szánjon rá negyed órát. Sajnos a nőkről nem sokat tudunk ilyen szempontból, nem találtam semmiféle kutatást eddig, de valószínűleg az is hasonlóképpen működhet. Viszont azzal takarózni, hogy ez nem természetes, vagy éppen a homoszexuális emberek beállítottságuk miatt nem lenne szabad, hogy gyereket vállaljanak, értelmetlenné válik.


   Az, hogy valaki egy heteroszexuális családban nevelkedik fel, még nem garancia semmire sem. Ha végignézek a szüleim generációján, akik egy olyan korban nőttek fel, ahol a homoszexualitás tabu volt, akkor rengeteg elcseszett életet látok, mert egyszerűen borzasztó dolgokat fojtottak magukba, borzasztó dolgokon mentek keresztül és szenvednek. Nem mindenki, de rengeteg a példa erre. Az, hogy valaki heteroszexuális családban nő fel, nem biztos, hogy lesz előtte egy olyan anya- és apakép, ami pozitív példával szolgál majd később. Ne haragudjatok, mi az, ha nem homofóbia, ha valaki azt mondja, hogy oké, házasodjatok össze, de a gyereket azt nem? A saját példám tudom felhozni, tizenhét évig éltem egy nagy, heteroszexuális buborékban, nem voltak LMBT ismerőseim, rokonaim, senki. A tv-ben ha ne adj' isten ilyen embereket mutogattak, akkor azonnal negatív visszajelzés jött a környezetemtől, szóval mindenki homofób volt. Ennek ellenére, mégis LMBT lettem. Teljesen normális családom van, apa-anya, szeretjük-imádjuk egymást és borzasztóan szerencsés vagyok, hogy rengeteg beszélgetés után eljutottunk odáig, hogy ismét minden oké közöttünk. Szóval emberek: az, hogy valakinek heteroszexuális szülei vannak, nem azt jelenti, hogy automatikusan hetero lesz (lásd. fenti, genetikai példa) és szintúgy, attól, hogy valakinek homoszexuális szülei vannak, nem azt jelenti, hogy meleg lesz (hiszen az már rég eldőlt az anyaméhben). Hány olyan ismerősötök van, aki bevallotta, hogy meleg, aztán meggondolta magát, mert hetero szülei vannak? Ezek a dolgok oda-vissza működnek és sajnos ezt még magyarázni kell.
   Itt jön képbe a Pride. Minden évben egy nap jut ezeknek az embereknek, mikor tényleg megfoghatják a párjuk kezét, megcsókolhatják egymást és bulizhatnak egy hatalmasat. Igen, van az óriási tömegben 5-6 feltűnő figura, aki bekerül a tv-be, de ha végigmész az utcán a Pride napján, nem őket fogod észrevenni. Belőlük se látnak többet, mint egy strandon, de nem őket kellene alapul venni, mikor valamiről ítélkezünk. A gyerek pedig nem hiszem, hogy kérdéseket tenne fel, ha nem ülteted el a fejében, hogy melegnek lenni rossz. Az LMBT emberek bizony sokszor van, hogy már óvodás korukban a másik nem felé (is) vonzódnak, ugyanúgy, mint a hetero óvodások is (ugye nem csak az én ovimban kergették meg a lányok a csoport leghelyesebb kisfiúját? Also, épp egy oviban dolgozom és minden nap előkerül, hogy melyik kisfiú/kislány épp kibe szerelmes... ). Szerintem az állatkertben sem kezdené el senki sem magyarázni, hogy miért épp két fiú pigvin neveli az amúgy halálra ítélt fiókát. Csak nézzétek, milyen cukik.


   Egyébként nem csak a pigvinek, de hattyúk, vadkacsák, keselyűk, zsiráfok, oroszlánok, delfinek, denevérek, elefántok, majmok, macskák, juhok stb. között is vannak homoszexuális egyedek (forrás). Kérdem én, most akkor tényleg ennyire természetellenes lenne az egész? Ezen egyedek feladata általában a fenti pingvinhez hasonló, elhagyatott egyedek felnevelése, amivel egyensúlyba hozzák a természetet (mint ahogy O'Keefe is kimondja a fentebbi videóban). Mi, emberek biológiailag emlősök vagyunk, hasonlítunk az állatokra, többek között ebben is. A szexualitás nem döntés kérdése, ahogy a heterok sem döntik el, hogy heterok lesznek, a természet alakította ki ezt a rendet. Talán a társadalom nem fogadta ezt mindig el (khm, középkori elvakult vallásosság), de immár bizonytékaink is vannak rá, hogy okkal alakult így, pont a gyerekek miatt.
   Így, ennyi minden után azt mondom, hogy igen is, egy homoszexuális embernek is megérdemli ugyanazt, mint egy heteroszexuális ember. Egyenlőség, röviden. Nem szabad megalkudni azzal, hogy oké, hiszen a négy fal között azt csinálnak, amit akarnak, hiszen egy heteroszexuális embernek is rosszul esne, ha nem foghatná meg a párja kezét. Nem szabad megalkudni azzal, hogy összeházasodhatnak, de nem lehet gyerekük, mert egy heteronak sosem mondják ezt, pedig vannak emberek, akiknek soha nem adnék gyereket a kezébe, úgy bánik a saját vérével, mégis megteheti. Nem szabad különbséget tenni hetero és homo örökbefogadók között, mert egyik sem tud sem többet, sem kevesebbet nyújtani a másiknál. Mindkettő alkalmas arra, hogy fizikailag és mentálisan is egészséges gyermeket neveljen fel. Nem tehetünk ember és ember közé egy fél egyenlőségjelet, mert akkor semmit sem tanultunk a történelemből. És igen, talán nem a konzervatív, régi típusú családmodellben fog felnőni a gyerek, de ugyanez megtörténik egy hetero családban is, ha esetleg az apuka marad otthon a gyerekkel, elválnak a szülők, a gyerek egyáltalán nem is ismeri az egyik szülőjét, mert meghalt/elhagyta, vagy egyenlően oszlik el a házimunka és felelősség a nevelők között, ami gyakran megtörténik, mivel az anyukák is elmennek dolgozni 2-3 év után. Az USA ebben mutatja már a példát, innentől kezdve az én szememben igen is homofób lesz az, aki megkülönböztetést tesz bármilyen formában homo és hetero között. 



   Szeretem, hogy van Pride. Szeretek napjainkban élni, ahol nem visznek börtönben azért valakit, mert LMBT, mert valamilyen szinten felvállalhatjuk magunkat. A Pridenak köszönhetjük, hogy akadnak már előadók, akik nem csak heteroszexuális szerelemről énekelnek, igaz, hogy rádióba ilyen még mindig nem kerülhet. A Pride is segít, hogy előforduljon 1-2 meleg film vagy sorozatszereplő is, akikkel az LMBT emberek is azonosulni tudnak. Egyetlen LMBT főszereplőt tudok sajnos csak mondani a The 100-ból, de az is több, mint a semmi. A Pride mutatja meg, hogy nem fogadjuk még el a félmegoldást. A Pride miatt van az, hogy néhány országban már lehet házasodni meg örökbe fogadni és úgy általában nem hátrányban lenni valakinek a szexuális beállítottsága miatt.
Úgy gondolom, hogy elfogadó ember vagyok, de nem vagyok hajlandó elfogadni egyetlen homofób embert sem! Igen is vannak olyan melegek, akik szeretnének eljárni templomba, szeretnének megházasodni vagy felnevelni egy gyereket és ugyanúgy megérdemlik ezt, mint a heterok, mert ahogy egy hetero gyereknevelési képességeit sem a szexualitása alapján ítélnek meg, úgy a homoszexuális embereket sem lenne szabad. Tudom, hogy változnak az emberek, szerencsére tapasztalhattam is már. Tudom, hogy haladunk előre, lassan, nagyon lassan. A múltkor például belefutottam az ország szappanoperájába, a Barátok Köztbe és teljesen ledöbbentem, hogy van benne egy LMBT pár is, ráadásul egy gyerek is van náluk, vagy valami ilyesmi, úgyhogy köszi RTL a reménysugárért.
   Azoknak pedig, akik még a szekrényben vannak, nagyon sok kitartást! 

Happy Pride everyone!

Niki

2018. július 6., péntek

Bullet Journal 2018. nyár - Maximum teljesítmény, minimális munka

Kedves Olvasó!

   Ha már olvastad az előző BuJo-s bejegyzéseim (ITT és ITT), láthattad, hogy nem szeretek túl sokat bíbelődni a BuJommal. Most, júliusban immár a harmadik füzetem kezdem el, így már van tapasztalatom, ráadásul most semmi időm nem volt ezzel foglalkozni, úgyhogy egy nagyon minimál dizájn mellett döntöttem, amik hihetetlenül praktikusak, de azért mégis mutatósak. Kockás füzetet választottam, amiben jóval könnyebb volt rajzolni, mint az előző sima és csíkos verziókba, így körülbelül két óra alatt kész lett elejétől a végéig, ha nem számolom bele az időt, amit a különböző dizájnok kigondolásával töltöttem.


   A legelső oldalon szokás szerint felírtam az évet, illetve a nevem és az elérhetőségeim, arra az esetre, ha elveszíteném a füzetem. Ezután rögtön az éves lebontású naptár került, pontosabban csak a második félév. Érdemes ezt rögtön az első oldalra tenni, mert nagy segítséggel szolgált a negyedéves és heti log megírásában is. Mellé került a Brain Dump oldal, ahová mindenféle fontos dolgot tervezek felírni, aminek nincs konkrét időpontja, mégis fontos valamiért.


   Most kihagytam mindenféle számlálót, rögtön a negyedéves log következett, ami az előző sima és vonalas füzetekben jól mutatott, a kockák között azonban kicsit soknak tűnik nekem. Sajnos ezt le kell majd cserélnem a következő negyedévben, ha addig nem telik be a füzet.


   Mivel maradt egy üres oldalam, egy villámgyors Bakancslista belefért, ahová még nem egészen tudom, mit fogok írni (persze Lana Szigetes koncertjén kívül), de egy kis motivációnak azt hiszem, szuper lesz. 
Mellette pedig máris a júliusi borító. Mivel a hónapban lesz itthon a Pride felvonulás, gondoltam, valami szivárványosat csinálok majd, aztán Pinteresten megláttam ezt a szivárványt hányó felhőt és nem tudtam visszafogni magam. Körülbelül tíz perc alatt készen lett és nekem borzasztóan tetszik, szinte kiugrik a lapról.


   Következő oldalon a már szokásos Kiadások. Itt látszik, hogy annyira nem jó minőségű a füzet, mert a Stabilos pasztell kihúzók alaposan átütnek az oldalon. Nem panaszkodom, mert a Pepcoban 230ft-ért jutottam hozzá a füzethez, a borítója pedig egyszerűen csodás, de azt hiszem, szükségem lesz egy nyomtatható Kiadások oldalra a jövőben.
Ezután egy Best of July következik, ahová a hónap legjobb pillanatait jegyzem fel. Ezt még márciusban hoztam be a BuJomba és azóta is használom, ahogy a bevásárló listát is. Ha te is mindig elhagyod a cetliket, akkor ez tökéletes megoldás lehet.


   A Movies, nyomtatott oldalba azonnal beleszerettem, és egy kis módosítással, de muszáj volt felhasználnom. ITT találjátok az eredetit, ha pedig szeretnétek az enyémet használni, szívesen elküldöm azt is.
A Habit Trackert lecseréltem Mood Trackerre, amit most egy szupergyors, kör alakú verzióban rajzoltam meg. Ezt minden hónapban változtatom, volt már lufis és lépes mézre hasonlító hatszöges is, ennek csak a képzelet és az idő szab határt.


   A heti log-ot bevallom, kicsit elrontottam, mert szerettem volna kisebbre vágni a lapokat, hogy csak az utolsó héten kelljen megrajzolnom a naptárt, de természetesen nem kalkuláltam bele a dologba, hogy két oldala is van a lapnak... Sebaj, így majd lesz hová rajzolgatnom és pluszban jegyzetelnem, bár valószínűleg valami más megoldást fogok használni augusztusban. Talán itt vannak hátulütői a kockás füzetnek, mert nem szeretek a kockás lapon folyóírást használni.
   A heti log után még csináltam egy visszaszámlálót a diákmunkás napjaimból, illetve egy összesítőt az Avonos munkámhoz, de azt nem fotóztam le, mert még nincs teljesen kész.



   Talán nem ez lesz a legszebb BuJom, de ha egy könnyen használható, gyorsan elkészíthető naplóra vágytok, akkor egy nagyon hasonló felépítéssel nem tévedhettek nagyot.

Niki

2018. június 29., péntek

Így telt június

Kedves Olvasó,

Mivel a hónapban mindössze két bejegyzés született, nem akartam egy újabb Off Topicot írni. Így hát, most inkább egy kicsit összefoglalnám, hogy mi történt és miért hanyagoltam el a blogot.

2018. június 22., péntek

Csak egy pillanat



Egy tömött bárban találkoztam vele, épp az italomat szerettem volna megrendelni, mikor szinte ellökött a pulttól, olyan hévvel igyekezett a következő pohárért. Ő is észrevette, hogy heves volt és sűrű elnézést kérések közben meghívott egy italra, ha már ilyen faragatlanul viselkedett.
Beszélgetni kezdtünk a tömegről, az emberekről és a szombat estékről, mikor már este nyolckor nem találni ülőhelyet a város szórakozóhelyein. Nem mutattam, de kedveltem; tetszett a szemei csillogása és a le nem hervadó mosolya. Nagy léptekkel közelítettünk egymás felé, a könnyedebb témákat felváltották a nagy viták, nem sokat árult el magáról, ahogyan én sem.

2018. június 12., kedd

Off topic május - Munka, munka, munka...

1. We Heart It kedvenc



2. Zene


Billie jobbnál jobb dalokkal rukkol elő, ráadásul ez a 13 Reasons Why-ba is bekerült. 

2018. június 8., péntek

"...Ha egy játékbabával szembe kerülök, futok amerre látok" - Interjú Zarával, a Crime Scene blog szerzőjével

Zarával, a Crime Scene blog szerzőjével készítettem interjút.




Arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be. Ki vagy te?
Az én valódi nevem Izabella, de az interneten, azaz a blogomon, csak Zara vagyok. 21 éves leszek 1 hónap múlva, így már hivatalosan is nagykorúnak fogok számítani a tengerentúlon is. Lassan kettő éve, hogy a blogolással illetve a weboldal szerkesztéssel foglalkozom intenzívebben. Természetesen nekem is voltak rajongói oldalaim 9-10 éves koromban, az első oldalamra pontosan emlékszem, H2O-s volt.. Külföldön, vagyis Törökországban élek, amin az emberek általában meglepődnek. Lassan 3 éve vagyok itt kint, de a végső célom az természetesen az Egyesült Államok, mint minden fiatal felnőttnek, akik hollywoodi álmot akarnak beteljesíteni, csak az enyém egy picit más.

A mai blogvilágban nem általános téma a bűnügyek. Honnan jött az inspiráció, hogy mégis erről írj?
Ó, erre a válasz nagyon egyszerű. Egyszerűen csak untam már a tipikus témákat. Nem nézek le senkit, félreértés ne essék, mindenkinek szíve joga arról írni, amiről szeretne, és amiben a legjobbnak érzi magát. Viszont 2018-ra, annyira elszaporodtak a különféle beauty, és lifestyle blogok, amiknek körülbelül a 70%-a ugyanazt mondja el, és ugyanazok a termékcsaládok szponzorálják őket, hogy nekem konkrétan már hányingerem volt a saját sminkjeimre ránézni itthon. Kevesen tudják rólam, és kevesen is gondolnák, hogy nagyon szépen tudok sminkelni, sőt, imádtam sminkelni egy időben, sminkmesternek készültem. De nekem ez már túl sok. Hypeolva van az "élj egészségesen" a "légy vegán" és a "használj olyan termékeket, amik állatokon nem tesztelnek, hogy aztán megmutathasd a világnak milyen jószívű ember vagy, de emellett a vasárnapi menübe tartozik a húsleves." Úgyhogy, nekem már ezek a tipikus témák sokak voltak, és még egyszer kihangsúlyoznám, nincsen problémám az efféle blogokkal, egyszerűen én valami mást szerettem volna csinálni. 2 évvel ezelőtt kezdtem bele az első Starity-s cikkembe, ami egy bűntényről szólt, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy igen, nekem erről kell írnom. Így sok vacillálás és gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy megnyitom ezt a blogot.

2018. június 1., péntek

"...azt mondtam, én soha nem mennék a bányába. Mégis ott kötöttem ki" - Interjú egy bányásszal



Arra szeretném kérni, hogy mutatkozzon be.
P. Bertalan vagyok, az életemet a gyerekkoromtól a bányában töltöttem. Kezdtem, mint vájártanuló Kurityánban, utána a Feketevölgyi bányához kerültem. Megismerkedtem 1959-ben a feleségemmel, és ide kerültem a Szeles aknára 1961-ben. Onnantól a karrierem csak felfelé ívelt. Kezdtem, mint lőmester, aztán a főmérnök előléptetett és 1962-től nyugdíjas koromig frontmester voltam. Volt egy 100 fős csapatom, én azokat irányítottam. Annyira jó volt a brigád, amit összeszerveztem egy év alatt, hogy a bánya harmincszoros kiváló brigádja lettünk. Elismertek sok helyen, megkaptam a munkaérdemrend ezüst fokozatát, a kiváló bányász kitüntetést.

Miért választotta a bányász szakmát?
Lakatosnak készültem, oda vettek fel Perecesre, de nem volt kollégium, ahol aludtam volna, apám viszont azt mondta, hogy aki úr akar lenni, az menjen tanulni. Úgy kerültem vájáriskolába. Lényegében elszöktem otthonról, mert összetalálkoztam a vonaton a vájáriskolásokkal. Szépen fel voltak öltözve, és megtetszett az egyenruha. Olyan volt, mint a rendőr egyenruha, ha inget vettél fel csak a nadrághoz, ugyanúgy néztél ki, mint a rendőr. Megegyeztem a srácokkal, találkoztunk Szuhakállóba, mondtam, hogy szeretném megtanulni a szakmát. Nem gondoltam, hogy bányász leszek – emlékeztem Szuhakállóra, gyerek voltam, mikor vetítették azt a filmet [1952-ben halálos kimenetű bányaszerencsétlenség történt, 6 napra lenn rekedt 17 bányász] és azt mondtam, én soha nem mennék a bányába. Mégis ott kötöttem ki. Ott is jártam, ahol be voltak szorulva, ráakadtunk arra a vájatra. Nem azt mondom, hogy nagy örömmel lettem bányász, tudtam, hogy nehéz, de nem gondoltam, hogy én el se kívánok onnan menni.

2018. május 25., péntek

"Akaraterő százegyig van bennem" - Interjú vonatbaleset után


Először is arra szeretném kérni, hogy mutatkozzon be. Mi az ön története?
F. László vagyok, esztergályos tanulónak felvételiztem Miskolcra az ipari tanulóintézetbe.
1961. április 30-án, a Tiszai pályaudvaron történt este 10 óra körül. Szálltam volna fel a vonatra, és éppen csak elértem. Nem jól kapaszkodtam, akkor még magas lépcsők voltak és visszaestem a sín mellé. Féloldalt feküdtem, rátettem a lábamat, és hát, levágta a vonat. Az volt a szerencsém, hogy volt ott egy vasutas és elkötötte a nadrágszíjával a combjaimat. Elvitt a mentő az Erzsébet kórházba, ott megműtöttek, és októberben már kaptam műlábat. Azt az évet az iskolából kihagytam. Elég jól megtanultam menni bot nélkül a dupla amputáció ellenére is. Utána következő év szeptemberében, az 1962. szeptemberében már felvettek villanymotor tekercselő és háztartási gépszerelőnek. Ott végeztem el a iskolát és oda vettek fel dolgozni a mezőgazdasági gépjavítóhoz. Dolgoztam ott 18 évig. Utána nem engedtek ki NDK-ba, mert ott csinálták az első lábat, hanem itthon csináltak olyan NDK mintájút, de az nem volt jó és így nem tudtam utána menni rendesen dolgozni. Itthon voltam 3-4 hónapot, utána megint vissza és utána volt, amikor 1 évig is, és akkor kinyugdíjaztak.

Egy ismeretlen valószínűleg sosem gondolná, hogy mi történt önnel. Ennek ellenére, ön szerint miben különbözik az élete egy egészséges emberétől?
Nagyon megváltozik az embernek az élete mindenféle szempontból. Én nagyon igyekeztem azért, hogy ne legyek más és különb. Megtanultam biciklizni meg ilyeneket, és igyekeztem mindig beilleszkedni. Mindig akadt jó baráti kör és igyekeztem menni velük. Megtöri az embert, nagy akaraterő kell. Ha ezen morfondírozol állandóan, hogy hát ez így meg úgy van, érted... Hát persze, minden reggel eszébe jut az embernek ez a téma, mikor öltözöl fel, mert már semmi nem úgy működik, mint egy átlagembernek, hogy felkelsz az ágyból és szaladsz a zuhany alá. Nekem előtte egy fél óra-óra hosszával hamarabb kellett kelnem, hogy elkészüljek. Akkor, bent a gyárban nem nagyon adtak kedvezményt se. Volt olyan, hogy fél óra kedvezményt adtak, de azt be kellett mindig következő héten dolgozni.

2018. május 18., péntek

Ezért nem használom többé az Instagramot

Ha valaki járt mostanában az Instagram oldalamon, biztosan feltűnt neki, hogy az utolsó poszt talán még decemberben került ki, nem véletlenül. Tavaly év végén betelt nálam a pohár és letöröltem a telefonomról az Instát. Bevallom, eleinte borzasztóan hiányzott, hogy nem volt mit bámulni, ha akadt 1-2 szabad percem, de néhány hét után már nem is hiányzott és azóta sem jutott eszembe, hogy szeretném ismét használni az oldalt. Azok után, hogy néhány kutatásba is belefutottam az interneten (amiket meg is osztok lentebb) végleg elvette a kedvem ettől a platformtól.

2018. május 4., péntek

Off topic április - Visszatértem

Kedves Olvasó!




   Nem véletlenül tűntem el az utóbbi hónapban. Egyrészt vizsgáztam egész hónapban, másrészt a magánéletem se engedett billentyűzet elé ülni. Harmadrészt, elképesztően csalódott voltam a választások után, és még most is az vagyok... 
   Június elején alapvizsgázom, addig még előfordulhat, hogy eltűnök rövidebb-hosszabb időre, de utána már mindennek vissza kell térnie a megszokott mederbe. Addig is, néhány különlegesebb írással is készültem, nézzetek vissza időnként!




1. We Heart It kedvenc


2. Zene


Annyira szeretem Hayley-t, az új album is nagy kedvencem lett gyorsan.

2018. április 6., péntek

18.4.8. - Dönteni kell

Kedves Olvasó!



A blogon soha nem akartam politizálni, most azonban kivételt teszek, mert követni kell a nagyok példáját. Nem szabad csöndben maradni, mert 1848-ban sem maradtak csendben és harcoltak azért, hogy nekünk jó legyen.

Arra szeretnélek mindannyitokat kérni, hogy aki teheti, igenis menjen el szavazni. Vasárnap olyan kérdésben fogunk dönteni, ami nagyon sokáig meg fogja határozni mindenki jövőjét. Nem akarok ítéletet mondani, hogy melyik oldalnak van igaza, ki lopja el a jövőnket vagy ki miatt fog kivándorolni a mi generációnk. Most azonban a döntés a mi kezünkben is ott van, hogy kinek akarunk esélyt adni.

Első szavazó leszek most, mint a fiatalok többsége. Nem könnyű eligazodni a politika ingoványos talaján, de nem lehetetlen. Mindenki érzi a szavazás fontosságát, így rengeteg, választást segítő oldal és applikáció jött létre, amiket össze is szedtem.

Listára való szavazáshoz (az erőteljesen Fidesz ellenes hangulat miatt hozzátenném, hogy ellenzéki szavazóknak):
taktika szavazás - az egyik első ilyen holnap, ha beírod a városod, megmutatja a legesélyesebb jelöltet.
rendszerváltás 2018 - a hódmezővásárhelyi polgármester hívta életre létre.
Orbánnak mennie kell - szintén magánszemély készítette, irányítószámot és utcát kér.

Pártválasztáshoz:
K-monitor - a HVG holnapján jelentettek meg róla cikket, ott ki is próbálhatjátok. Két lépcsős rendszerben működik, először válaszolsz a kérdésekre, aztán kiválasztod a számodra legfontosabbakat.
SzavazApp - a Momentum hozta létre, telefonra kell letölteni és úgy használható. Pontok alapján rendszerez, akár többször is kitöltheted a tesztet.

Ha még többet olvasnál a témában:
Hallasd a hangod - segít az eligazodásban illetve felsorol néhány további oldalt és a mögöttük álló embereket/szervezetet/pártot, így tisztábbá válik a forrás.

Az RTL egy rövid videóban a technikai részleteket is összefoglalta (pl. mi a teendő, ha elrontottuk a szavazást), amit ITT érhettek el.

Azt nagyon fontosnak tartom hozzátenni, hogy a különböző kutatások csak az aktív válaszolókra tudnak támaszkodni. Azok, akik nem mondanak véleményt, ezen kutatások számára láthatatlanok és nem tudják a kutatók, ők hová fogják letenni a voksukat. Így egyik eredmény sem tökéletesen pontos és végső soron bármi megtörténhet (lásd. Hódmezővásárhelyi polgármesterválasztás).

Tájékozódjatok több forrásból, olvassátok el kormányközeli cikkekből, szélsőséges ellenzéktől és a középutat képviselő pártoktól is. A csapból is ez folyik most, így nem nehéz találni forrásokat (amik sokszor ellent is mondanak egymásnak). Vasárnapig még mindig van idő átgondolni a döntésünket.

Talán úgy gondolod, hogy egy szavazat nem számít, de minél kevesebben mennek el, annál nagyobb százalékot ér a te egy szavazatod. Arról nem is beszélve, hogy ha valahol szoros lesz az eredmény, ott 1-1 szavazat is nagyon sokat fog számítani.

Vasárnap szánj egy fél órát rá és menj el szavazni. Ne Emőke néni döntse el, hogy húsz év múlva ki miatt nem mered majd elárulni, melyik országban születtél.  A döntés a te kezedben is ott van.

Niki



A posztban említett oldalak egyikéhez sincs semmi kapcsolatom.

2018. április 3., kedd

Off topic március

1. We Heart It kedvenc

Még mindig nem vagyok túl a tényen, hogy Lana Del Rey Magyarországra jön...

2. Zene


Nagyon szerettem Will együttműködéseit a Rudimentallal, de valahogy sosem kerestem rá, hogy milyen zenéi lehetnek még. A hónapban azonban nagyon megtetszett ez a dal, úgyhogy ideje, hogy az Off topicba is bekerüljön.

2018. március 23., péntek

Tumblr Projekt 2.0 - Színek

Kedves Olvasó!

Visszatértem a Tumblr Projekttel, ami a Writing Prompts oldal rövid, gondolatébresztő, egy mondatos történetei alapján készült. Most nem a készítők Tumblr, hanem Instagram oldalát használtam, de belinkelem mindkettőt.
A novella továbbá megjelent a Ceruzanyomok blogon is. Ez egy szuper kezdeményezés, a blogra beküldött novellákat a többi blogger véleményezi, illetve a beküldéshez neked is véleményezni kell először. Mikor Daremo felkért, hogy írjak én is, nagyon megörültem és szinte azonnal tudtam, hogy ezt a novellát fogom megírni. Látogassatok el arra a blogra is és küldjetek be novellát vagy sorozatot, kezdő és haladó íróknak is nagyon jó lehetőség ez arra, hogy visszajelzést kapjanak és ismertebbé váljanak.
A sorozat további részeit ITT érheted el.

Niki




Lassan kevergette a kávéját az asztalt bámulva, a fém és a porcelán találkozása kellemetlen hangokkal töltötte meg a fejemet. A nap élesen, sárgásan vágott a szemembe a hatalmas üvegtáblán keresztül. Megkordult a gyomrom, mikor letették elénk az illatozó, piros szószban úszó pizzát, ami tökéletesen harmonizált a tetején pihenő rózsaszín sonkával és a fehéren nyújtózó sajttal. Egy új marketing kampányról beszélgettünk, színekről, fényekről, az új reklámfilm hangulatáról. Nem is igazán figyeltem oda, már azon járt az eszem, hogy mit szeretnék majd csinálni délután Zsigmonddal, ha vége a munkának. Aznap volt hét éve, hogy először találkoztunk és végre én is megláthattam színesben a világot.
Épp a lakásomban állítottuk fel az ideiglenes irodát az akkor induló marketingcégemnek, mikor pizzát rendeltünk vacsorára. A futár hívásakor mintha megremegett volna a gyomrom, bár nem lepődtem meg, hetek óta nem volt időm igazán teleenni magamat, a pizza gondolata pedig már majdcsak túlzottan nagy boldogsággal töltött el.

2018. március 20., kedd

Le a tavaszi fáradtsággal!

Kedves Olvasó!

Szerencsére én nem vagyok frontérzékeny, így nem különösebben viselnek meg a kisebb időjárás változások, de amint besüt az ablakon az első erőteljes napsütés, én máris álmos leszek és tudom, hogy eljött az évnek a bizonyos időszaka, amit nem, vagy csak nagyon nehéz elkerülni: a tavaszi fáradtság. Évek óta küzdök ellene, mert nincs időm lustálkodni, így most csokorba gyűjtöttem az én praktikáim, hogy segítsek nektek is. 


1. Víz az alapja mindennek

Mindenki kívülről fújja már, hogy a napi 2-2,5 liter vízre alapvető szüksége van a szervezetünknek, de valahogy a mindennapokban kemény feladatnak tűnik bevinni a megfelelő mennyiséget. Ha nem hidratáljuk belülről megfelelően a szervezetünket, az kihat a koncentrációra, fájhat a fejünk és még fáradtabbnak érezhetjük magunkat. Érdemes mindig magunknál tartani legalább egy 3-5 deciliteres üveget ízesítetlen, szénsavmentes vízzel és kortyolgatni belőle a nap folyamán is. Egy kis üveg bármelyik táskába belefér és nem is nehéz. Otthon pedig tartsunk magunk mellett egy poharat, amivel később utána tudunk számolni, hogy hol tartunk a napi vízfogyasztásban.

2018. március 16., péntek

Backstage - Scars

Hogyan készült a Scars - Sebhelyek?


   El sem hiszem, hogy tényleg a lezáró bejegyzést írom, mert olyan sokáig futott a blogon ez a sorozat. Tavaly október végén indult és most márciusban lett vége, bár az eredetit még valamikor talán 2015-ben kezdtem írni. Nézzük a részleteket!
   Akik régebb óta olvasnak már jól tudhatják, hogy ez a kisregény nagy múltra tekint vissza. Még az Aranymosás pályázatra írtam eredetileg, amiről már számtalanszor beszéltem, például ITT és ITT.

2018. március 9., péntek

Scars - Sebhelyek [18. fejezet]

Előző részek:

Az átkozottul átkozott Cameron Timothy Fox



 Isaac a meccs kezdete előtt negyed órával érkezett meg. Már dühös sem tudtam lenni rá, csak jól esett, hogy van még valaki körülöttem. Én még melegítőnadrágban feküdtem az ágyamban, eszem ágában sem volt odamenni. A gondolattól is rosszul lettem, hogy ezek után szemtől szembe találkozzak vele.
– Megyünk. Itt a nadrágod. – benyúlt a szekrényembe és erőteljesen vágta hozzám a ruhát vállfástól együtt. Éppen csak el tudtam kapni.
– Megint az lesz, hogy sírva kell majd hazavonszolnod, nem csinálok századjára is bolondot magamból.
– Vállalom a kockázatot. Én vagyok a hibás. Hibáztass csak engem.
– Nem hiszem el, hogy megint ezt csinálom.

2018. március 2., péntek

Scars - Sebhelyek [17. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott idő



 Elmaradt az első két órám, így ráértem tíz órára bemenni az iskolába. Végre kialudhattam magamat, megint kezdtem úgy érezni magam, mint egy élő ember. Még mindig borzasztóan frusztrált, ami köztem és Cameron között történt, de igyekeztem úgy viselkedni, mintha nem is történt volna semmi.
Felfestettem a mosolyálarcot, nem néztem senkinek sem a szemébe, egy könyvet tartottam magam előtt és bámultam a lapjait, habár képtelen voltam olvasni. Kikerültek, mikor rájöttek, hogy nem fogok felpillantani az olvasnivalóból, fogalmam sem volt, mi történhet körülöttem. A szekrényemnél csuktam csak össze a könyvet, kivettem a füzetem, de egy lapocska kiröpült onnan és úgy kaptam utána, hogy ne tapossanak rá. Forgattam egy darabig, mert soha nem szoktam papírdarabokat tenni a könyveim közé, pontosan azért, mert elhagyom őket. Már majdnem elindultam vele a szemetes felé, mert azt hittem, hogy azt a lapot téptem ki a jegyzetfüzetemből, mikor Cameron azon keresztül próbált randira vinni, de rájöttem, hogy azt már kidobtam. Összezavarodtam még jobban, kinyitottam végre, most már egészen rémülten.

2018. március 1., csütörtök

Tea Díj Daremo-tól



Kedves Olvasó!

Ismét díjat kaptam, ezúttal Daremo jelölt meg a Tea díjra, amit köszönök szépen, az ő válaszait a linkre kattintva érhetitek el. 


A díj szabályai:
1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illessz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket a te jelöltjeid fognak megválaszolni.

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod.

+1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.

Az idézetem:

Az elmét a könyv élesíti, ahogy a kardot a fenőkő. - George R. R. Martin

2018. február 28., szerda

#Ezvagyokén kihívás


Kedves Olvasó!

Bogie, a Bogiethings írója alapított egy kihívást, amiben elsők közt lettem kihívott, amit innen is köszönök. A linkre kattintva elolvashatjátok az ő válaszait, most pedig következzenek a szabályok és a válaszaim:



Szabályok:
Kihívtak? Fogadd el - vagy ne, rajtad áll - és szánj egy bejegyzést a következő kérdések megválaszolására:
1. Ki vagy Te?
2. Mi az álmod?
3. Mi a kedvenc emléked?
4. Mi jelenti számodra a boldogságot?
5. Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy szépség?
6. Szerinted hogyan írnának körül Téged a környezetedben élők? Mennyire egyezik ez az első kérdésre adott válaszoddal?
7. Mi a legnagyobb félelmed?
8. Hogyan látod magad 1 év múlva?
9. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltál?
10. Ki vagy mi az első számú motivációd?
11. Mit csinálsz, ha valaki elkezdi igazságtalanul kritizálni egy barátodat, de nem tudja, hogy közel áll hozzád?
12. 5 év múlva emlékezni fogsz arra, mit csináltál tegnap?
+1. Fejezd be a mondatot: Arra vágyom, hogy...
Hívj ki Te is néhány további bloggert, akiknek kíváncsi vagy a válaszaikra. Annyi jelölted lehet, amennyit akarsz.
Másold be a szabályokat (a kérdésekkel együtt), hogy kihívottjaid tudják, mi a dolguk. Bejegyzésedben ne felejtsd el megemlíteni a bloggert, aki Téged hívott ki.

Az én válaszaim:

2018. február 27., kedd

Off topic február - Back in the business

1. We Heart It kedvenc

Arctic Monkeys a Szigeten! Arctic Monkeys a Szigeten! El sem tudom mondani, mennyire szeretném látni őket élőben.

2. Zene


Sok új kedvencem lett mostanában, de valószínűleg bőven ez vezeti a legtöbbet hallgatott dalok listáját mostanában.

2018. február 23., péntek

Scars - Sebhelyek [16. fejezet]

Kedves Olvasó!

A hírlevélre feliratkozott olvasóimhoz szólnék gyorsan egy pár szót.
Az elmúlt néhány hétben platformot váltottam, és immár a Hírlevelek nem az elsődleges, hanem a Promóciók mappába érkeznek. A statisztikák alapján sajnos elvesznek ezek a levelek, úgyhogy arra szeretnélek kérni titeket, hogy húzzátok át az emailjeim az elsődleges mappába, hogy biztosan elsőként értesülhessetek arról, ha új poszt kerül ki.

Elnézést a kellemetlenségért és jó olvasást!

Niki
_________________________________________________________________________________


Előző részek:

Az átkozott rossz döntéseim


Isaac elaludt a fáradtságtól éjfél körül, de nekem nem akart elnyomni az álom. Forgolódtam, zsongott a fejem a gondolataimtól. Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Cameron ilyen gyorsan tovább lépett az egészen, és még rám vetettek furcsa pillantásokat. Tudtam, hogy butaság az egész, hiszen nem is történt semmi sem. Mégis, valahogy meg akartam mondani neki, hogy ő volt a szemét, már megint. Haragudtam rá, addig-meddig hergeltem magamat, míg el nem határoztam magamat. Kilopóztam a konyhába a laptopommal és írni kezdtem. Tudtam, hogy kedd délben zárják le az újságot, de ha még éjszaka megírom a cikket, akkor talán még bekerülhet.

2018. február 20., kedd

Bullet Journal 2018. II. félév - Újrakezdés

Kedves Olvasó!

   Az előző BuJo-s bejegyzésem óta betelt az akkor használt füzetem, és így a tavaszi szemeszterre új füzetbe, egy jobban átgondolt rendszerrel vágtam bele, ezt szeretném most megmutatni.



   ITT már részletesen leírtam, hogy én hogyan állítottam össze az első füzetem, ettől most sem tértem el. Alaposan kigondoltam, hogy mit szeretnék és mit nem, aztán kijelölgettem, melyik oldalt mire szánom - és milyen jól tettem! Nagyon sokat variáltam utólag, amit csak a lapok kitépkedésével lehetett volna megoldani, ha rögtön rajzolok.
   A felépítés és a megvalósítás is maradt a régi, annyi különbséggel, hogy egy kis kalligráfiával, színes tollakkal és idézetekkel is színesítettem a füzetet. A koncepció továbbra is az maradt, hogy egyszerű legyen, gyors és könnyen használható, de picit több időt szántam a szépítgetésre. Vonalas füzetet választottam ezúttal, nem simát, amit bánok is meg nem is, de erről majd bővebben a képeknél.
   A színeknél öt domináns árnyalatnál maradtam, fekete, sötétkék, világoskék, narancssárga és piros, ezek dominálnak az egész füzetben. Tűfilceket használtam, amikkel jól lehet játszani akár nyomtatott, akár írott betűtípusoknál is. Könnyen "hamisíthatunk" szép írott betűket, ha egyszerűen megvastagítjuk ott a vonalakat, ahol lefelé húznánk a tollat. 
Az új ötletek nagy részben a LittleCoffeeFox blogjáról érkeztek.


2018. február 16., péntek

Scars - Sebhelyek [15. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott hibák



 Cameron Timothy Foxot három teljes napig senki nem látta. Eltűnt és egyetlen kósza információt sem lehetett róla hallani, bárkit kérdeztem. A hétvégét a boltban töltöttem, minden apró szegletet karácsonyivá varázsoltam, számoltam vissza a napokat az év legszebb ünnepéig. A karácsony gondolata tartott vissza attól, hogy magamra zárjam a szobám ajtaját és soha többet ne jöjjek ki onnan, mintegy kizárva minden problémám.
És akkor megjelent, nagy mosollyal az arcán, a karján egy szőke, magas lánnyal. A döbbenettől teljesen lefagytam és végignéztem őket, ahogy elvonulnak mellettem, mintha ott sem lennék. Néhány pillantás rám szegeződött, így elindultam a szekrényem felé és a könyveim pakolásztam ki és be, míg Isaac oda nem ért mellém.

2018. február 9., péntek

Scars - Sebhelyek [14. fejezet]

Előző részek:

Az én átkozott szívem

 Cameron Timothy Foxot három teljes napig senki nem látta. Eltűnt és egyetlen kósza információt sem lehetett róla hallani, bárkit kérdeztem. A hétvégét a boltban töltöttem, minden apró szegletet karácsonyivá varázsoltam, számoltam vissza a napokat az év legszebb ünnepéig. A karácsony gondolata tartott vissza attól, hogy magamra zárjam a szobám ajtaját és soha többet ne jöjjek ki onnan, mintegy kizárva minden problémám.
És akkor megjelent, nagy mosollyal az arcán, a karján egy szőke, magas lánnyal. A döbbenettől teljesen lefagytam és végignéztem őket, ahogy elvonulnak mellettem, mintha ott sem lennék. Néhány pillantás rám szegeződött, így elindultam a szekrényem felé és a könyveim pakolásztam ki és be, míg Isaac oda nem ért mellém.

2018. február 2., péntek

Scars - Sebhelyek [13. fejezet]

Előző részek:

Az átkozott büszkeségem


 Hívott, de nem vettem fel a telefont. Üzenetekkel bombázott, de sorra figyelmen kívül hagytam őket. Mindenkit megkértem otthon, hogy ne nyissanak neki ajtót, bármennyire is kínosnak éreztem a szituációt. Úgy tettem, mintha az elmúlt hét nem történt volna meg, rákényszerítettem magam, hogy visszazökkenjek a régi kerékvágásba.
Egyedül gyorsan haladtam a munkával. Szabad kezet adtam magamnak, így az ujjaim gyorsan jártak a billentyűzeten. Hajtott a tudat, hogy a Sarah szabta hétfői határidőből kicsúsztam, de a végleges leadási határidőben még elkészülhetek. A képek Cameronnál maradtak, így azokból is újakat kellett készítenem, de csütörtök reggelre készen állt minden. Először abban az évben sikerült időben elindulnom otthonról. Magabiztosan sétáltam az iroda felé, a fejemben már a sikert ünnepeltem. Könnyűnek éreztem magam és felszabadultnak, hogy megszabadultam a cikk és Cameron jelenlétének terhétől. Az iroda előtt azonban szembetalálkoztunk egymással. Zavarban voltam, remegő hanggal köszöntöttem. El akartam slisszolni, de megállította a kezem, mikor a kilincs után nyúltam.

2018. január 30., kedd

Off topic január - Vizsgák

1. We Heart It kedvenc

Új BuJo-t kezdtem, ahhoz kerestem inspirációt, mikor ezt a képet megtaláltam.

2. Zene


Sosem hallottam még Chlöeról, de mikor meghallottam először a dalt, azonnal beleszerettem.

2018. január 26., péntek

Scars - Sebhelyek [12. fejezet]

Előző részek:

Azok az átkozott szavak


A varázslat visszarepített a nyárba, mintha semmi sem történt volna hirtelen. Egy villámcsapásra kerültem vissza abba a mennyországnak nevezett helyre, ahol az idő végességét csak a csengő kegyetlen hangja szakítja félbe. Még ez sem tudta azonban elvenni a kedvem attól, hogy óriási mosollyal vágjak át a folyosón, úton matekra. Egyszerre akartam rohanni Isaac-hez elújságolni neki a boldogságom, és örültem, hogy egyikük sincs bent órán, mert talán így nem álmodoztam át az egész órát. Már arra sem emlékeztem, hogy miért is voltam rá annyira dühös, elárasztott a tökéletes elégedettség, hogy minden újra a helyére fog kerülni.
Néhány perc boldogságban való ugrálás után Isaac-kel az utolsó csengő után, aztán külön utakra kellett indulnunk. Nekem üzenetem érkezett, hogy várnak rám a parkolóban, neki meg randevúja volt a város másik végén. Még egy szoros ölelés és úton is voltunk.
A Big Ben’s előtt kényszeresen nevettem fel.