2018. május 25., péntek

"Akaraterő százegyig van bennem" - Interjú vonatbaleset után


Először is arra szeretném kérni, hogy mutatkozzon be. Mi az ön története?
F. László vagyok, esztergályos tanulónak felvételiztem Miskolcra az ipari tanulóintézetbe.
1961. április 30-án, a Tiszai pályaudvaron történt este 10 óra körül. Szálltam volna fel a vonatra, és éppen csak elértem. Nem jól kapaszkodtam, akkor még magas lépcsők voltak és visszaestem a sín mellé. Féloldalt feküdtem, rátettem a lábamat, és hát, levágta a vonat. Az volt a szerencsém, hogy volt ott egy vasutas és elkötötte a nadrágszíjával a combjaimat. Elvitt a mentő az Erzsébet kórházba, ott megműtöttek, és októberben már kaptam műlábat. Azt az évet az iskolából kihagytam. Elég jól megtanultam menni bot nélkül a dupla amputáció ellenére is. Utána következő év szeptemberében, az 1962. szeptemberében már felvettek villanymotor tekercselő és háztartási gépszerelőnek. Ott végeztem el a iskolát és oda vettek fel dolgozni a mezőgazdasági gépjavítóhoz. Dolgoztam ott 18 évig. Utána nem engedtek ki NDK-ba, mert ott csinálták az első lábat, hanem itthon csináltak olyan NDK mintájút, de az nem volt jó és így nem tudtam utána menni rendesen dolgozni. Itthon voltam 3-4 hónapot, utána megint vissza és utána volt, amikor 1 évig is, és akkor kinyugdíjaztak.

Egy ismeretlen valószínűleg sosem gondolná, hogy mi történt önnel. Ennek ellenére, ön szerint miben különbözik az élete egy egészséges emberétől?
Nagyon megváltozik az embernek az élete mindenféle szempontból. Én nagyon igyekeztem azért, hogy ne legyek más és különb. Megtanultam biciklizni meg ilyeneket, és igyekeztem mindig beilleszkedni. Mindig akadt jó baráti kör és igyekeztem menni velük. Megtöri az embert, nagy akaraterő kell. Ha ezen morfondírozol állandóan, hogy hát ez így meg úgy van, érted... Hát persze, minden reggel eszébe jut az embernek ez a téma, mikor öltözöl fel, mert már semmi nem úgy működik, mint egy átlagembernek, hogy felkelsz az ágyból és szaladsz a zuhany alá. Nekem előtte egy fél óra-óra hosszával hamarabb kellett kelnem, hogy elkészüljek. Akkor, bent a gyárban nem nagyon adtak kedvezményt se. Volt olyan, hogy fél óra kedvezményt adtak, de azt be kellett mindig következő héten dolgozni.

2018. május 18., péntek

Ezért nem használom többé az Instagramot

Ha valaki járt mostanában az Instagram oldalamon, biztosan feltűnt neki, hogy az utolsó poszt talán még decemberben került ki, nem véletlenül. Tavaly év végén betelt nálam a pohár és letöröltem a telefonomról az Instát. Bevallom, eleinte borzasztóan hiányzott, hogy nem volt mit bámulni, ha akadt 1-2 szabad percem, de néhány hét után már nem is hiányzott és azóta sem jutott eszembe, hogy szeretném ismét használni az oldalt. Azok után, hogy néhány kutatásba is belefutottam az interneten (amiket meg is osztok lentebb) végleg elvette a kedvem ettől a platformtól.

2018. május 4., péntek

Off topic április - Visszatértem

Kedves Olvasó!




   Nem véletlenül tűntem el az utóbbi hónapban. Egyrészt vizsgáztam egész hónapban, másrészt a magánéletem se engedett billentyűzet elé ülni. Harmadrészt, elképesztően csalódott voltam a választások után, és még most is az vagyok... 
   Június elején alapvizsgázom, addig még előfordulhat, hogy eltűnök rövidebb-hosszabb időre, de utána már mindennek vissza kell térnie a megszokott mederbe. Addig is, néhány különlegesebb írással is készültem, nézzetek vissza időnként!




1. We Heart It kedvenc


2. Zene


Annyira szeretem Hayley-t, az új album is nagy kedvencem lett gyorsan.