2018. május 18., péntek

Ezért nem használom többé az Instagramot

Ha valaki járt mostanában az Instagram oldalamon, biztosan feltűnt neki, hogy az utolsó poszt talán még decemberben került ki, nem véletlenül. Tavaly év végén betelt nálam a pohár és letöröltem a telefonomról az Instát. Bevallom, eleinte borzasztóan hiányzott, hogy nem volt mit bámulni, ha akadt 1-2 szabad percem, de néhány hét után már nem is hiányzott és azóta sem jutott eszembe, hogy szeretném ismét használni az oldalt. Azok után, hogy néhány kutatásba is belefutottam az interneten (amiket meg is osztok lentebb) végleg elvette a kedvem ettől a platformtól.



A tökéletesség mindenekfelett

Az Instán bármerre nézel, nem tudod kikerülni a hihetetlen mértékű perfekcionizmust. Mindenkinek egyeznek a képek háttereinek színe, sokszor 9-9 hasonló színvilágú kép kerül egymás mellé, a képeken hibátlan testek és arcok köszönnek vissza, mindenki vagy tökéletesen egészségesen étkezik, vagy tökéletesen tud sütni/főzni íncsiklandó kajákat. Mindenki utazik, nyaral, mosolyog és mi csak görgetünk egyre lejjebb az iskolában/munkában rohadva, bosszankodva azon, hogy nekünk semmi sem megy úgy, mint másoknak. Non-stop képmutatás, amitől egy idő után egyszerűen rosszul lettem.


Követő-/likevadászat

Tudom, milyen jól tud esni, mikor 1-1 képre 10-15-tel több szívecske érkezik, mint az előzőre. Aztán még több, meg még több és mikor egy kép mondjuk csak 10 szívecskét ér, akkor az bizony rosszul esik. Elkezdődik hát a lájkvadászat, hogy ne maradjunk le sem saját magunktól, sem a barátaink lájkmutatójától. Bekövetünk embereket, akiket amúgy nem, minden képüket végiglájkoljuk, akkor is, ha nem is tetszik - hiszen tudjuk, hogy akkor ő is meg fogja tenni ugyanezt. Szerkesztjük a fotókat, minden Insta-kompatibilis pillanatot megörökítünk és tesszük is ki, néhány szív reményében. Ismerős? Mióta lejöttem Instáról, sokkal kevésbé érzem azt, hogy valamit meg kell örökítenem, nem pislantok a telefonomra egy percen belül százszor, hogy hány embernek tetszett a kép, amit épp kitettem. Így utólag visszagondolva nevetségesnek tűnik az egész, főleg, hogy vannak, akik ezt véresen komolyan veszik és nem nyugszanak addig, míg 200/500/1000 követőjük nem lesz, mintha ez bármiben is befolyásolná a valós életüket. Az Insta törlése óta nem csak a külső nyomás enyhült, amit más emberek tökéletes életének látványa nyújtott, de a belső stressz is, hogy utolérjem őket ahelyett, hogy a saját életemmel foglalkoznék.

Viszlát, szabadidő

Tipikusan úgy használtam az alkalmazást, hogy amint egy picit is unatkoztam, a kezembe vettem a telefonom és elkezdtem a Twitterrel felváltva görgetni lefelé, tíz percig, fél óráig, fél napig. Bámultam az Instát itthon, suliban, tömegközlekedésen, bárhol, ahol akadt 1-2 percem. Ebben egyrészt közrejátszott a FOMO (Fear Of Missing Out, a félelem a lemaradástól), másrészt sokkal könnyebb volt lefoglalni magam néhány képpel, mint elővenni egy könyvet vagy csak bámulni ki a fejemből, a változatosság kedvéért. Sokszor siránkoztam, hogy semmire sincs időm, pedig volt, csak rosszul használtam fel. Mióta búcsút mondtam az Instának és csak a Twitter áll rendelkezésre, hogy elüssem vele az időt, (ahol sokkal korlátoltabban dől rám az információ, sokszor elfogy az új kontent, hiába frissítgetek) rájöttem, hogy 20 perc is nagyon sokat tud számítani.



Insta on, pénztárca off

Talán az Insta az az app, ami a legtöbb pénzt húzta ki a zsebemből a beauty bloggereken keresztül, akik minden nap újabb rúzsban/alapozóban/stb. pózolnak. Elkerülhetetlenül felkelti az emberben a vásárlási vágyat, mikor már a harmadik csodás swatchot látja egy termékről és a boltban azonnal ott áll meg a szeme. De mondhatnám ezt a könyvekre is, nem túl jó, de annál szétpromózottabb olvasmányok jönnek újra meg újra velem szembe és nyilván az ismerősebb borító fogja megragadni a szememet. Mindezt úgy mondom, hogy nem költöttem semmilyen horribilis összegű, luxus termékre, mégis sikerült beszerezni jónéhány dolgot, amire amúgy az égvilágon semmi szükségem sem volt, de akkor égető szükségét éreztem.

Instagram okozta depresszió, szorongás, egyéb mentális betegségek

Pl. EZ a Forbes cikk is részletezi a kutatás eredményeit, mely szerint az Insta és Snapchat vannak a legrosszabb hatással a testképre, szorongásra és depresszióra. Magam is szorongásra hajlamos vagyok és nem állítom, hogy csak annak hatására lennék jobban, hogy letöröltem a telefonomról ezt a platformot, de biztos vagyok benne, hogy ez is közrejátszik benne. A mindenféle durva kommentekről, zaklatásokról nem is beszélve, amiből szerencsére nekem sosem volt részem, de mégis nagyon sokak keveredtek ilyen helyzetbe, legyen akár szó arról, hogy egyesek túl kicsinek találták a terhespocakját, vagy túl kövérnek látták a bikinihez.

Egészen biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan szeretitek ezt az appot, de ha másra nem, a veszélyekre fel tudtam hívni a figyelmeteket és körültekintően használjátok majd. Még most is előfordul, hogy felpillantok Instagramra és megnézem, mi történik épp a tökéletes emberek világában, de most már nem ránt be magával, gyorsan ráunok.



Mit gondoltok, tudnátok Instagram nélkül élni? Ti is érzitek a veszélyeit? Fontos manapság, hogy mindenhol ott legyünk online?

Niki


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése