2018. június 29., péntek

Így telt június

Kedves Olvasó,

Mivel a hónapban mindössze két bejegyzés született, nem akartam egy újabb Off Topicot írni. Így hát, most inkább egy kicsit összefoglalnám, hogy mi történt és miért hanyagoltam el a blogot.

2018. június 22., péntek

Csak egy pillanat



Egy tömött bárban találkoztam vele, épp az italomat szerettem volna megrendelni, mikor szinte ellökött a pulttól, olyan hévvel igyekezett a következő pohárért. Ő is észrevette, hogy heves volt és sűrű elnézést kérések közben meghívott egy italra, ha már ilyen faragatlanul viselkedett.
Beszélgetni kezdtünk a tömegről, az emberekről és a szombat estékről, mikor már este nyolckor nem találni ülőhelyet a város szórakozóhelyein. Nem mutattam, de kedveltem; tetszett a szemei csillogása és a le nem hervadó mosolya. Nagy léptekkel közelítettünk egymás felé, a könnyedebb témákat felváltották a nagy viták, nem sokat árult el magáról, ahogyan én sem.

2018. június 12., kedd

Off topic május - Munka, munka, munka...

1. We Heart It kedvenc



2. Zene


Billie jobbnál jobb dalokkal rukkol elő, ráadásul ez a 13 Reasons Why-ba is bekerült. 

2018. június 8., péntek

"...Ha egy játékbabával szembe kerülök, futok amerre látok" - Interjú Zarával, a Crime Scene blog szerzőjével

Zarával, a Crime Scene blog szerzőjével készítettem interjút.




Arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be. Ki vagy te?
Az én valódi nevem Izabella, de az interneten, azaz a blogomon, csak Zara vagyok. 21 éves leszek 1 hónap múlva, így már hivatalosan is nagykorúnak fogok számítani a tengerentúlon is. Lassan kettő éve, hogy a blogolással illetve a weboldal szerkesztéssel foglalkozom intenzívebben. Természetesen nekem is voltak rajongói oldalaim 9-10 éves koromban, az első oldalamra pontosan emlékszem, H2O-s volt.. Külföldön, vagyis Törökországban élek, amin az emberek általában meglepődnek. Lassan 3 éve vagyok itt kint, de a végső célom az természetesen az Egyesült Államok, mint minden fiatal felnőttnek, akik hollywoodi álmot akarnak beteljesíteni, csak az enyém egy picit más.

A mai blogvilágban nem általános téma a bűnügyek. Honnan jött az inspiráció, hogy mégis erről írj?
Ó, erre a válasz nagyon egyszerű. Egyszerűen csak untam már a tipikus témákat. Nem nézek le senkit, félreértés ne essék, mindenkinek szíve joga arról írni, amiről szeretne, és amiben a legjobbnak érzi magát. Viszont 2018-ra, annyira elszaporodtak a különféle beauty, és lifestyle blogok, amiknek körülbelül a 70%-a ugyanazt mondja el, és ugyanazok a termékcsaládok szponzorálják őket, hogy nekem konkrétan már hányingerem volt a saját sminkjeimre ránézni itthon. Kevesen tudják rólam, és kevesen is gondolnák, hogy nagyon szépen tudok sminkelni, sőt, imádtam sminkelni egy időben, sminkmesternek készültem. De nekem ez már túl sok. Hypeolva van az "élj egészségesen" a "légy vegán" és a "használj olyan termékeket, amik állatokon nem tesztelnek, hogy aztán megmutathasd a világnak milyen jószívű ember vagy, de emellett a vasárnapi menübe tartozik a húsleves." Úgyhogy, nekem már ezek a tipikus témák sokak voltak, és még egyszer kihangsúlyoznám, nincsen problémám az efféle blogokkal, egyszerűen én valami mást szerettem volna csinálni. 2 évvel ezelőtt kezdtem bele az első Starity-s cikkembe, ami egy bűntényről szólt, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy igen, nekem erről kell írnom. Így sok vacillálás és gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy megnyitom ezt a blogot.

2018. június 1., péntek

"...azt mondtam, én soha nem mennék a bányába. Mégis ott kötöttem ki" - Interjú egy bányásszal



Arra szeretném kérni, hogy mutatkozzon be.
P. Bertalan vagyok, az életemet a gyerekkoromtól a bányában töltöttem. Kezdtem, mint vájártanuló Kurityánban, utána a Feketevölgyi bányához kerültem. Megismerkedtem 1959-ben a feleségemmel, és ide kerültem a Szeles aknára 1961-ben. Onnantól a karrierem csak felfelé ívelt. Kezdtem, mint lőmester, aztán a főmérnök előléptetett és 1962-től nyugdíjas koromig frontmester voltam. Volt egy 100 fős csapatom, én azokat irányítottam. Annyira jó volt a brigád, amit összeszerveztem egy év alatt, hogy a bánya harmincszoros kiváló brigádja lettünk. Elismertek sok helyen, megkaptam a munkaérdemrend ezüst fokozatát, a kiváló bányász kitüntetést.

Miért választotta a bányász szakmát?
Lakatosnak készültem, oda vettek fel Perecesre, de nem volt kollégium, ahol aludtam volna, apám viszont azt mondta, hogy aki úr akar lenni, az menjen tanulni. Úgy kerültem vájáriskolába. Lényegében elszöktem otthonról, mert összetalálkoztam a vonaton a vájáriskolásokkal. Szépen fel voltak öltözve, és megtetszett az egyenruha. Olyan volt, mint a rendőr egyenruha, ha inget vettél fel csak a nadrághoz, ugyanúgy néztél ki, mint a rendőr. Megegyeztem a srácokkal, találkoztunk Szuhakállóba, mondtam, hogy szeretném megtanulni a szakmát. Nem gondoltam, hogy bányász leszek – emlékeztem Szuhakállóra, gyerek voltam, mikor vetítették azt a filmet [1952-ben halálos kimenetű bányaszerencsétlenség történt, 6 napra lenn rekedt 17 bányász] és azt mondtam, én soha nem mennék a bányába. Mégis ott kötöttem ki. Ott is jártam, ahol be voltak szorulva, ráakadtunk arra a vájatra. Nem azt mondom, hogy nagy örömmel lettem bányász, tudtam, hogy nehéz, de nem gondoltam, hogy én el se kívánok onnan menni.