2018. június 8., péntek

"...Ha egy játékbabával szembe kerülök, futok amerre látok" - Interjú Zarával, a Crime Scene blog szerzőjével

Zarával, a Crime Scene blog szerzőjével készítettem interjút.




Arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be. Ki vagy te?
Az én valódi nevem Izabella, de az interneten, azaz a blogomon, csak Zara vagyok. 21 éves leszek 1 hónap múlva, így már hivatalosan is nagykorúnak fogok számítani a tengerentúlon is. Lassan kettő éve, hogy a blogolással illetve a weboldal szerkesztéssel foglalkozom intenzívebben. Természetesen nekem is voltak rajongói oldalaim 9-10 éves koromban, az első oldalamra pontosan emlékszem, H2O-s volt.. Külföldön, vagyis Törökországban élek, amin az emberek általában meglepődnek. Lassan 3 éve vagyok itt kint, de a végső célom az természetesen az Egyesült Államok, mint minden fiatal felnőttnek, akik hollywoodi álmot akarnak beteljesíteni, csak az enyém egy picit más.

A mai blogvilágban nem általános téma a bűnügyek. Honnan jött az inspiráció, hogy mégis erről írj?
Ó, erre a válasz nagyon egyszerű. Egyszerűen csak untam már a tipikus témákat. Nem nézek le senkit, félreértés ne essék, mindenkinek szíve joga arról írni, amiről szeretne, és amiben a legjobbnak érzi magát. Viszont 2018-ra, annyira elszaporodtak a különféle beauty, és lifestyle blogok, amiknek körülbelül a 70%-a ugyanazt mondja el, és ugyanazok a termékcsaládok szponzorálják őket, hogy nekem konkrétan már hányingerem volt a saját sminkjeimre ránézni itthon. Kevesen tudják rólam, és kevesen is gondolnák, hogy nagyon szépen tudok sminkelni, sőt, imádtam sminkelni egy időben, sminkmesternek készültem. De nekem ez már túl sok. Hypeolva van az "élj egészségesen" a "légy vegán" és a "használj olyan termékeket, amik állatokon nem tesztelnek, hogy aztán megmutathasd a világnak milyen jószívű ember vagy, de emellett a vasárnapi menübe tartozik a húsleves." Úgyhogy, nekem már ezek a tipikus témák sokak voltak, és még egyszer kihangsúlyoznám, nincsen problémám az efféle blogokkal, egyszerűen én valami mást szerettem volna csinálni. 2 évvel ezelőtt kezdtem bele az első Starity-s cikkembe, ami egy bűntényről szólt, és akkor fogalmazódott meg bennem, hogy igen, nekem erről kell írnom. Így sok vacillálás és gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy megnyitom ezt a blogot.


Régóta érdekelnek a gyilkosságok, bűnügyek?
Kicsi korom óta éreztem, hogy lakozik bennem valami, ami a rejtélyes ügyekkel, bűntényekkel, érdekességekkel foglalkozik. Világ életemben olyan voltam, hogy mindent tudni akartam mindenről. Minden téma érdekelt, mindennek utána olvastam, mindenféle dokumentumfilmet néztem, úgy éreztem ettől leszek egyedi, ha minden témához hozzá tudok szólni. A szüleim mindig is arra tanítottak, hogy olyan "művelt" ember legyek, aki, ha bármilyen társaságba is kerül, a társaság adott témáihoz mindenhez hozzátud szólni. Úgyhogy, azt hiszem kicsi korom óta érlelődött bennem ez a kíváncsiság minden felé. Viszont a bűnügyekkel másképp ismerkedtem meg. Anyukám detto olyan, mint én, és a kedvenc sorozata akkoriban, azaz azt hiszem már több mint 7-8 évvel ezelőtt - ha jól emlékszem -, a Gyilkos elmék volt. Mindennap azt nézte, én pedig néztem vele együtt. Az a sorozat nagy hatással volt rám, és arra, aki most már lenni szeretnék. Elképedve néztem, ahogyan az FBI és a profilozók összedolgoznak és felállítanak pszichológiai szempontok szerint egy olyan profilt a gyilkosról, ami teljesen jellemző rá, és sosem tévednek. Természetesen ez sorozat - ami egyébként legtöbb esetben eredeti, valóságos bűntényeket mutat be -, de számomra mindig is több volt ennél. Először a nyomozói, pszichológiai része érdekelt, hogyan állítják fel, rekonstruálják egy gyilkosság történéseit, mire figyelnek oda, ha esetleg van egy gyanúsított, akkor a kihallgatása közben mire figyelnek oda, mikor hazudik, mikor mond igazat, hogyan lehet felismerni azt, ha valaki bűnös valamiben. Ezután természetesen jött a rendőri korszakom, de azt hamar feladtam, mivel nem vagyok egy sportszerető, és ahhoz bizony ebben jónak kell lenni. Miután ezeken az időszakokon túlléptem, akkor jött az, ami a megváltást jelentette számomra, hogy végre eltudom dönteni, mi akarok lenni, milyen egyetemre akarok járni. Ez pedig nem más, mint a jogi egyetem, és ügyvédnek készülök. Sokáig vacilláltam vele, mert sok időbe telik, amíg elvégzem az egyetemet, és amíg szakvizsgázok, amíg praktizálok, tehát elég hosszú az út a tárgyalóteremig, hogy egyedül vezessek le egy ügyet és mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni ezek mellett, de a barátom támogatásával úgy döntöttem, hogy azt választom, ami nem várhat. Gyereket szülni bármikor lehet, de ügyvédnek állni azért megvannak a maga időszakai.



Emlékszel a gyerekkorodból olyan pillanatra, ami mély nyomot hagyott benned ezzel a témával kapcsolatban?
Igen. Nagyon mély nyomot hagyott bennem életem első horrorfilmje, amit anyukám szemüvegén keresztül néztem, mivel nem nézhettem oda, de már akkor is cseles voltam. Ez a Chucky volt, és onnantól kezdve és azóta is rettegek a játékbabáktól. Nem félek én a gyilkosoktól, a durva ügyektől, de ha egy játékbabával szembe kerülök, futok amerre látok... Illetve, az első bűnügyi dokumentumfilm, amit láttam, az 2pac meggyilkolása volt. Az is mély nyomot hagyott bennem.

A blogodon főleg gyerekgyilkosságokról lehet olvasni. Okkal választottad így a gyilkosokat, vagy ez csak a véletlen műve?
Jaj, sajnos sok bejegyzés még nem született, mivel nyitás után 2 bejegyzéssel szünetre tettem a lapot, mivel nem rég elköltöztünk, és nekünk itt korlátozott wifink van. Így van, amikor elérem a megadott korlátot, és nincs már netem, így posztolni, írni sem tudok. Még júliusig fennáll ez az állandó vacilálás a wifivel, de utána már minden rendben lesz. Nem direkt választottam így a témáimat, most hogy visszanézem tényleg ez az alap koncepció, pedig nem direkt. Ezek szerint valahogy ezeken akad meg a szemem.. Bár, tény és való, hogy úgy gondolom egy gyerekgyilkosságnál nincsen brutálisabb.

Neked személyesen volt már részed bűntényben, gyilkosságban?
Konkrét bűntényben és gyilkosságban nem. Viszont halott embert már láttam, sőt, a kezeim között volt, ráadásul a nagypapám. Nem ápoltunk túl közeli viszont, az utolsó éveit töltötte velünk egy udvarban, a mellettünk lévő lakásban, és pont karácsonykor buliba készülődtem, amikor átjött és veszekedett velem, hogy miért nincs rend. Egyedül voltam vele otthon. Majd mikor megfordult, hogy kimenjen, utána mentem valamilyen oknál fogva, és összeesett. Tüdőembóliát kapott, így azonnal meghalt, viszont én sokáig próbáltam újraéleszteni, szívmasszást végezni, amíg az egyik szomszéd pont arra nem járt, és bejött segíteni, illetve ezelőtt már hívtam a mentőket, ők is kiérkeztek. Tulajdonképpen olyan volt, miután a mentősök 2 órán keresztül próbálták gépekkel újraéleszteni, és bevitték reménytelenül, befektették az ágyába, mintha aludt volna. Természetesen az eset nagyon megrázott, attól függetlenül, hogy nem ápoltunk közeli- és jó viszonyt. Mégis csak, a papám volt, és mégis a kezeim között halt meg. De mivel friss volt, tehát nem több napos test, így tényleg csak ahhoz tudom hasonlítani, mintha aludt volna. Nyugodjon békében.

Részvétem. Több olyan párról, házaspárról is írtál, akik közösen követtek el bűncselekményeket. Mit gondolsz, mi viszi rá ezeket az embereket, hogy gyilkoljanak?
Azaz igazság, hogy az évek alatt, ahogy minél több ilyen ügyet olvastam, arra kellett rájönnöm, hogy erre születni kell. Egy ilyen brutalitást elkövetni, arra születni kell. Ha egy véletlenül sikerült emberölésről beszélünk, a tettest nem nevezhetjük gyilkosnak. Számtalan olyan eset van, hogy a férj veri a feleségét, és véletlenül a feleség annyira beüti valamibe a fejét, hogy ott marad örökre. Ilyen esetben a fontos az, hogy a férj hogyan jár el a továbbiakban. Jelenti-e az ügyet, kihívja-e a mentőket, feladja-e magát, vagy pedig megpróbálja szó szerint a szőnyeg alá söpörni, és eltüntetni a holttestet, eltusolni az esetet. Ez esetben sem nevezném a férjet gyilkosnak, inkább pszichopatának, plusz, ha még azt is nézem, hogy verte a feleségét. Úgy gondolom, hogy ilyen ügyek során az eljárás az, ami kulcsfontosságú szerepet játszik az elkövető életében, és abban, ahogyan egy ügyész - bár, ő pont, hogy a tettet fogja nézni, és nem a körülményeket -, vagy egy bíró eljár. Nem beszélve, az ügyvédről. Hogy kitérjek a kérdésre is, szerintem ezek a házaspárok tetteit, a múltban kell keresni. Tény és való, hogy vannak olyanok, akik már alapból pszichopatának, vagy gyilkosnak születik, valamilyen agyi rendellenesség esetén. De sok az olyan eset is, amikor valami előhozza. Minden emberben mondhatni, hogy ott lapul a gonosz, de nem mindenki képes erre, és nem mindenkiből válik rossz ember. Szokták mondani, hogy az ördög sosem alszik. Az ilyen házaspároknál vagy az egyik viszi bele a másikat, vagy alapból eldöntik együtt, hogy oké, akkor kicsim holnaptól gyilkolunk, ami szerintem a rosszabbik eset. Természetesen mind a kettő eset borzasztó, és a mai napig nem tudom, hogy lehet képes erre valaki, de az biztos, hogy vagy így születtek, vagy valami előhozta bennük ezt.

Gondolom, az évek alatt már több száz bűncselekménnyel ismerkedtél meg. Vissza tudsz emlékezni egy olyanra, ami annyira brutális, sokkoló volt, hogy soha nem fogod elfelejteni?
Természetesen. JonBenét Ramsey esete. Az első komoly cikkem is róla szólt, és nem hazudok, több hónapot töltöttem el azzal, hogy az ügyet vizsgáltam. Olvasgattam, megnéztem minden létező filmet, sorozatot, dokumentumfilmet róla. Olyannyira megviselt engem az az ügy, hogy azt nem tudom leírni, elmagyarázni. A végére már teljesen úgy éreztem, mintha a saját húgom lett volna, és egyfajta depresszióba is estem egy kis ideig miatta. Nem tudom pontosan megmagyarázni, miért volt olyan nagy hatással rám, de talán azért, mert valóban egy sikeres kislányról beszélünk. Óriási sikere lehetett volna az életben, gyönyörű volt, a korához képest okos, és ha most élne már 28 éves lenne és biztos vagyok benne, hogy nagyon sikeres lenne. Elvették tőle a lehetőséget, és igen, tudom, rengeteg gyereknek még, mint például Madeleine Mccan, de számomra Jonbenét esete volt az, ami a legközelebb állt hozzám, és ami tényleg, nagyon megrázott.

Melyik a „kedvenc” bűnügyi sztorid? Van olyan, amelyik egyértelműen a leginkább foglalkoztatott?
Az előző kérdésben azt hiszem megválaszoltam egyértelműen. Azért is foglalkoztatott ennyire az eset, mert én tökéletesen feltudtam építeni egy profilt a gyilkosáról, és nem szeretnék itt belemenni, de a rendőrség és a nyomozók konkrét bizonyítékokat hallgattak el, és néztek el felette. Itt vagy a pénz játszott, vagy másra nem tudok gondolni. A gyilkos végig a szemük előtt volt, a szemük előtt nőtt fel, és rengeteg bakit ejtettek a szülők is, illetve a poligráfos vizsgálat is egyértelműen kimutatta, hogy mi a helyzet.

Ha lehetőséged lenne visszamenni az időben és részt venni egy nyomozáson, melyik esetet választanád?
Hú.. Egyet nem tudok választani. 3 eset lenne, amelyen részt vennék, és meg is oldanám. Az egyik egyértelműen Jonbenét Ramsey, a másik O.J Simpson, és a harmadik pedig talán az ólommaszk-eset, Miguel Jose Viana és Manoel Pereira da Cr. esete.

Mire számíthatunk a jövőben a blogodon? Vannak terveid?

Az igazság az, hogy készülőben van egy Youtube csatorna, az első videóm fele már készen is van. A blogról oda szeretnék "átköltözni" és ott folytatni a "pályafutásomat". The Unsolved néven fog a csatorna futni, úgyhogy most ezzel kapcsolatban nagyon izgatott vagyok. Nem csak bűnügyi videókat szeretnék készíteni, hanem a világból mindenfelől érdekes dolgokról szeretnék.



Neked is lenne egy sztorid, amit szívesen megosztanál másokkal? Tedd meg itt, rajtam keresztül, névvel vagy névtelenül és juttasd el másokhoz is a történeted vagy tapasztalataidat. Keress meg a miklossyniki@gmail.com címen és elkészítem veled az interjút, amivel hatással lehetsz másokra.

Niki



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése