2018. július 9., hétfő

Gondolatok a Prideról 2.0 - Nyílt levél

Kedves Olvasó!


   Nem terveztem ismét a Prideról írni, mert tavaly már megtettem ITT, de belebotlottam egy blogbejegyzésbe (ITT) és szeretnék válaszolni mindenképpen azokra a gondolatokra.
   Először is: a Pride nem, vagy nem csak arról szól, hogy a homoszexuális emberek szabadok. Az az alap, hogy legalább itt, Európa közepén nem tekintjük mindenféle betegségnek vagy bűnnek jogilag. Ettől függetlenül, még mindig nagyon sok ember így tartja őket számon, főleg vidéken nem elfogadott melegnek lenni. Nagyon egyszerű példa, ha két lány csókolózik egy buliban, az napokig téma lesz, de ha egy fiú és egy lány, azt valószínűleg senki sem veszi észre. Ilyen szempontból nincs egyenlőség ember és ember között, ami viszont igenis probléma. Sajnos, ez abban is megmutatkozik, hogy az LMBT vagy annak ítélt emberek hátrányos helyzetbe kerülnek, mutogatnak rájuk, megbámulják őket, kibeszélik a hátuk mögött és kiközösítik. Nagyon sok fiatal kerül nehéz helyzetbe, ha fel szeretné vállalni magát, mert nem csak az idősek szeretnek ítélkezni, de még mindig vannak kortársak is, akik nem képesek elfogadni őket - homofóbok. meleg pároknak, ha valamelyikőjük kórházba kerül, a nővérek jóindulatán múlik, hogy látogathatják-e a szeretett személyt. Ha úgy döntenek, hogy szeretnének örökbefogadni, csak egyikőjük lehet gyám, így baj esetén a gyerek visszakerül a szerető családból az állami ellátásba. A mai napig kerülnek bajba szexuális identitásuk miatt emberek, fiatalok, legyen ez akár családi körben, munkahelyen, vallásos közegben vagy kint az utcán. A mai napig léteznek "átváltoztató táborok", nem tudom, itthon ez mennyire jellemző, viszont az USA-ban, ahol már legális az LMBT párok házassága, a videó időpontjában még minden államban volt ilyen tábor. Valószínűleg a helyzet most sem jobb. A videó további részében ilyen táborok szervezői vallják be, hogy a "kezelés" nem használt, ma már felvállalják önmagukat.


   Egyáltalán nem gondolom, hogy a homofób embereket el kellene fogadni. A homofób emberek genetikai alapon utálnak egy bizonyos embercsoportot (később kitérek erre is), most akkor a rasszista embereket is fogadjuk el azért, mert attól lesznek saját maguk, mert rasszisták? Ne állítsunk már fel kettős mércét! A szexualitást ugyanúgy gének határozzák meg, mint a bőrszínt. Sorolhatnám még a példákat, azonban egy sokkal fontosabb mondatot szeretnék kiemelni a lentebb lévő videóból, amit Dr. James O'Keefe mondott kutatásai alapján: "Long before we invented the [birth control] pill, nature devised homosexuality as a prescription for birth control. After four straight, heterosexual males, nature says, 'Enough already!', and the mom's immune system switches on the epigenetic switch so a gay male is born into the family." Röviden, a homoszexualitás mint a természet fogamzásgátlója működik a férfinak születő babáknál.  Nagyon sok fontos dolgot mond ki O'Keefe a videóban, így aki beszél angolul, mindenképpen ajánlom, hogy szánjon rá negyed órát. Sajnos a nőkről nem sokat tudunk ilyen szempontból, nem találtam semmiféle kutatást eddig, de valószínűleg az is hasonlóképpen működhet. Viszont azzal takarózni, hogy ez nem természetes, vagy éppen a homoszexuális emberek beállítottságuk miatt nem lenne szabad, hogy gyereket vállaljanak, értelmetlenné válik.


   Az, hogy valaki egy heteroszexuális családban nevelkedik fel, még nem garancia semmire sem. Ha végignézek a szüleim generációján, akik egy olyan korban nőttek fel, ahol a homoszexualitás tabu volt, akkor rengeteg elcseszett életet látok, mert egyszerűen borzasztó dolgokat fojtottak magukba, borzasztó dolgokon mentek keresztül és szenvednek. Nem mindenki, de rengeteg a példa erre. Az, hogy valaki heteroszexuális családban nő fel, nem biztos, hogy lesz előtte egy olyan anya- és apakép, ami pozitív példával szolgál majd később. Ne haragudjatok, mi az, ha nem homofóbia, ha valaki azt mondja, hogy oké, házasodjatok össze, de a gyereket azt nem? A saját példám tudom felhozni, tizenhét évig éltem egy nagy, heteroszexuális buborékban, nem voltak LMBT ismerőseim, rokonaim, senki. A tv-ben ha ne adj' isten ilyen embereket mutogattak, akkor azonnal negatív visszajelzés jött a környezetemtől, szóval mindenki homofób volt. Ennek ellenére, mégis LMBT lettem. Teljesen normális családom van, apa-anya, szeretjük-imádjuk egymást és borzasztóan szerencsés vagyok, hogy rengeteg beszélgetés után eljutottunk odáig, hogy ismét minden oké közöttünk. Szóval emberek: az, hogy valakinek heteroszexuális szülei vannak, nem azt jelenti, hogy automatikusan hetero lesz (lásd. fenti, genetikai példa) és szintúgy, attól, hogy valakinek homoszexuális szülei vannak, nem azt jelenti, hogy meleg lesz (hiszen az már rég eldőlt az anyaméhben). Hány olyan ismerősötök van, aki bevallotta, hogy meleg, aztán meggondolta magát, mert hetero szülei vannak? Ezek a dolgok oda-vissza működnek és sajnos ezt még magyarázni kell.
   Itt jön képbe a Pride. Minden évben egy nap jut ezeknek az embereknek, mikor tényleg megfoghatják a párjuk kezét, megcsókolhatják egymást és bulizhatnak egy hatalmasat. Igen, van az óriási tömegben 5-6 feltűnő figura, aki bekerül a tv-be, de ha végigmész az utcán a Pride napján, nem őket fogod észrevenni. Belőlük se látnak többet, mint egy strandon, de nem őket kellene alapul venni, mikor valamiről ítélkezünk. A gyerek pedig nem hiszem, hogy kérdéseket tenne fel, ha nem ülteted el a fejében, hogy melegnek lenni rossz. Az LMBT emberek bizony sokszor van, hogy már óvodás korukban a másik nem felé (is) vonzódnak, ugyanúgy, mint a hetero óvodások is (ugye nem csak az én ovimban kergették meg a lányok a csoport leghelyesebb kisfiúját? Also, épp egy oviban dolgozom és minden nap előkerül, hogy melyik kisfiú/kislány épp kibe szerelmes... ). Szerintem az állatkertben sem kezdené el senki sem magyarázni, hogy miért épp két fiú pigvin neveli az amúgy halálra ítélt fiókát. Csak nézzétek, milyen cukik.


   Egyébként nem csak a pigvinek, de hattyúk, vadkacsák, keselyűk, zsiráfok, oroszlánok, delfinek, denevérek, elefántok, majmok, macskák, juhok stb. között is vannak homoszexuális egyedek (forrás). Kérdem én, most akkor tényleg ennyire természetellenes lenne az egész? Ezen egyedek feladata általában a fenti pingvinhez hasonló, elhagyatott egyedek felnevelése, amivel egyensúlyba hozzák a természetet (mint ahogy O'Keefe is kimondja a fentebbi videóban). Mi, emberek biológiailag emlősök vagyunk, hasonlítunk az állatokra, többek között ebben is. A szexualitás nem döntés kérdése, ahogy a heterok sem döntik el, hogy heterok lesznek, a természet alakította ki ezt a rendet. Talán a társadalom nem fogadta ezt mindig el (khm, középkori elvakult vallásosság), de immár bizonytékaink is vannak rá, hogy okkal alakult így, pont a gyerekek miatt.
   Így, ennyi minden után azt mondom, hogy igen is, egy homoszexuális embernek is megérdemli ugyanazt, mint egy heteroszexuális ember. Egyenlőség, röviden. Nem szabad megalkudni azzal, hogy oké, hiszen a négy fal között azt csinálnak, amit akarnak, hiszen egy heteroszexuális embernek is rosszul esne, ha nem foghatná meg a párja kezét. Nem szabad megalkudni azzal, hogy összeházasodhatnak, de nem lehet gyerekük, mert egy heteronak sosem mondják ezt, pedig vannak emberek, akiknek soha nem adnék gyereket a kezébe, úgy bánik a saját vérével, mégis megteheti. Nem szabad különbséget tenni hetero és homo örökbefogadók között, mert egyik sem tud sem többet, sem kevesebbet nyújtani a másiknál. Mindkettő alkalmas arra, hogy fizikailag és mentálisan is egészséges gyermeket neveljen fel. Nem tehetünk ember és ember közé egy fél egyenlőségjelet, mert akkor semmit sem tanultunk a történelemből. És igen, talán nem a konzervatív, régi típusú családmodellben fog felnőni a gyerek, de ugyanez megtörténik egy hetero családban is, ha esetleg az apuka marad otthon a gyerekkel, elválnak a szülők, a gyerek egyáltalán nem is ismeri az egyik szülőjét, mert meghalt/elhagyta, vagy egyenlően oszlik el a házimunka és felelősség a nevelők között, ami gyakran megtörténik, mivel az anyukák is elmennek dolgozni 2-3 év után. Az USA ebben mutatja már a példát, innentől kezdve az én szememben igen is homofób lesz az, aki megkülönböztetést tesz bármilyen formában homo és hetero között. 



   Szeretem, hogy van Pride. Szeretek napjainkban élni, ahol nem visznek börtönben azért valakit, mert LMBT, mert valamilyen szinten felvállalhatjuk magunkat. A Pridenak köszönhetjük, hogy akadnak már előadók, akik nem csak heteroszexuális szerelemről énekelnek, igaz, hogy rádióba ilyen még mindig nem kerülhet. A Pride is segít, hogy előforduljon 1-2 meleg film vagy sorozatszereplő is, akikkel az LMBT emberek is azonosulni tudnak. Egyetlen LMBT főszereplőt tudok sajnos csak mondani a The 100-ból, de az is több, mint a semmi. A Pride mutatja meg, hogy nem fogadjuk még el a félmegoldást. A Pride miatt van az, hogy néhány országban már lehet házasodni meg örökbe fogadni és úgy általában nem hátrányban lenni valakinek a szexuális beállítottsága miatt.
Úgy gondolom, hogy elfogadó ember vagyok, de nem vagyok hajlandó elfogadni egyetlen homofób embert sem! Igen is vannak olyan melegek, akik szeretnének eljárni templomba, szeretnének megházasodni vagy felnevelni egy gyereket és ugyanúgy megérdemlik ezt, mint a heterok, mert ahogy egy hetero gyereknevelési képességeit sem a szexualitása alapján ítélnek meg, úgy a homoszexuális embereket sem lenne szabad. Tudom, hogy változnak az emberek, szerencsére tapasztalhattam is már. Tudom, hogy haladunk előre, lassan, nagyon lassan. A múltkor például belefutottam az ország szappanoperájába, a Barátok Köztbe és teljesen ledöbbentem, hogy van benne egy LMBT pár is, ráadásul egy gyerek is van náluk, vagy valami ilyesmi, úgyhogy köszi RTL a reménysugárért.
   Azoknak pedig, akik még a szekrényben vannak, nagyon sok kitartást! 

Happy Pride everyone!

Niki

2018. július 6., péntek

Bullet Journal 2018. nyár - Maximum teljesítmény, minimális munka

Kedves Olvasó!

   Ha már olvastad az előző BuJo-s bejegyzéseim (ITT és ITT), láthattad, hogy nem szeretek túl sokat bíbelődni a BuJommal. Most, júliusban immár a harmadik füzetem kezdem el, így már van tapasztalatom, ráadásul most semmi időm nem volt ezzel foglalkozni, úgyhogy egy nagyon minimál dizájn mellett döntöttem, amik hihetetlenül praktikusak, de azért mégis mutatósak. Kockás füzetet választottam, amiben jóval könnyebb volt rajzolni, mint az előző sima és csíkos verziókba, így körülbelül két óra alatt kész lett elejétől a végéig, ha nem számolom bele az időt, amit a különböző dizájnok kigondolásával töltöttem.


   A legelső oldalon szokás szerint felírtam az évet, illetve a nevem és az elérhetőségeim, arra az esetre, ha elveszíteném a füzetem. Ezután rögtön az éves lebontású naptár került, pontosabban csak a második félév. Érdemes ezt rögtön az első oldalra tenni, mert nagy segítséggel szolgált a negyedéves és heti log megírásában is. Mellé került a Brain Dump oldal, ahová mindenféle fontos dolgot tervezek felírni, aminek nincs konkrét időpontja, mégis fontos valamiért.


   Most kihagytam mindenféle számlálót, rögtön a negyedéves log következett, ami az előző sima és vonalas füzetekben jól mutatott, a kockák között azonban kicsit soknak tűnik nekem. Sajnos ezt le kell majd cserélnem a következő negyedévben, ha addig nem telik be a füzet.


   Mivel maradt egy üres oldalam, egy villámgyors Bakancslista belefért, ahová még nem egészen tudom, mit fogok írni (persze Lana Szigetes koncertjén kívül), de egy kis motivációnak azt hiszem, szuper lesz. 
Mellette pedig máris a júliusi borító. Mivel a hónapban lesz itthon a Pride felvonulás, gondoltam, valami szivárványosat csinálok majd, aztán Pinteresten megláttam ezt a szivárványt hányó felhőt és nem tudtam visszafogni magam. Körülbelül tíz perc alatt készen lett és nekem borzasztóan tetszik, szinte kiugrik a lapról.


   Következő oldalon a már szokásos Kiadások. Itt látszik, hogy annyira nem jó minőségű a füzet, mert a Stabilos pasztell kihúzók alaposan átütnek az oldalon. Nem panaszkodom, mert a Pepcoban 230ft-ért jutottam hozzá a füzethez, a borítója pedig egyszerűen csodás, de azt hiszem, szükségem lesz egy nyomtatható Kiadások oldalra a jövőben.
Ezután egy Best of July következik, ahová a hónap legjobb pillanatait jegyzem fel. Ezt még márciusban hoztam be a BuJomba és azóta is használom, ahogy a bevásárló listát is. Ha te is mindig elhagyod a cetliket, akkor ez tökéletes megoldás lehet.


   A Movies, nyomtatott oldalba azonnal beleszerettem, és egy kis módosítással, de muszáj volt felhasználnom. ITT találjátok az eredetit, ha pedig szeretnétek az enyémet használni, szívesen elküldöm azt is.
A Habit Trackert lecseréltem Mood Trackerre, amit most egy szupergyors, kör alakú verzióban rajzoltam meg. Ezt minden hónapban változtatom, volt már lufis és lépes mézre hasonlító hatszöges is, ennek csak a képzelet és az idő szab határt.


   A heti log-ot bevallom, kicsit elrontottam, mert szerettem volna kisebbre vágni a lapokat, hogy csak az utolsó héten kelljen megrajzolnom a naptárt, de természetesen nem kalkuláltam bele a dologba, hogy két oldala is van a lapnak... Sebaj, így majd lesz hová rajzolgatnom és pluszban jegyzetelnem, bár valószínűleg valami más megoldást fogok használni augusztusban. Talán itt vannak hátulütői a kockás füzetnek, mert nem szeretek a kockás lapon folyóírást használni.
   A heti log után még csináltam egy visszaszámlálót a diákmunkás napjaimból, illetve egy összesítőt az Avonos munkámhoz, de azt nem fotóztam le, mert még nincs teljesen kész.



   Talán nem ez lesz a legszebb BuJom, de ha egy könnyen használható, gyorsan elkészíthető naplóra vágytok, akkor egy nagyon hasonló felépítéssel nem tévedhettek nagyot.

Niki