2018. december 28., péntek

It's a good life, it's a good life... - Visszatekintés 2018-ra

Oh hello there, my dear friend... Long time no see.



Szóval itt vagyok újra és mivel még nem találtam ki, hogy mit is szeretnék ezentúl elmesélni a novelláimon keresztül, meg úgyis itt a nyakunkon az új év, gondoltam leírom, mi is történt itt a blogon és velem az elmúlt egy évben. Mert nem unatkoztam, az biztos. 
Még 2017 év végén kikerült az idei év antifogalom listája, amit most visszaolvasva sikerült elég jól teljesítenem. Nem erőltettem a posztolást, ami meg is látszott, mert az utóbbi időben alig volt poszt, de szükségem volt egy kis szünetre. Talán egyetlen pályázat volt, ahova erőn felül próbáltam alkotni, de nem is sikerült nyerni illetve az írástechnika gyakorlása is kimaradt, de szinte semmit sem írtam az utóbbi időben. 
Ezután jöttek sorban a Scars bejegyzések, amit 2017-2018-ban végre valahára sikerült kitenni a blogra. A történet eredetileg az Aranymosásra készült és habár nem vagyok száz százalékban elégedett vele még most sem, egyszerűen muszáj volt valahogy publikálnom, hogy ne nyomja tovább a szívemet a sztori. Nagy győzelemnek könyveltem el, hogy egyáltalán rávettem magam, hogy újraírjam és kitegyem, szóval hurrá!
Idén sok cikk született a bullet journalomról is, illetve többről is, mert megtöltöttem pár füzetet. A kedvencem egyértelműen az, amit a legutolsó posztban mutattam meg, most is azt használom még. Illetve már csak néhány napig, mert szegény elázott a táskámban és úgy döntöttem, hogy adok egy esélyt a PlanAll határidőnaplójának, ami meglehetősen hasonlít egy BuJo-ra, csak előre el van készítve. Biztosan lesz róla bejegyzés, illetve még a BuJo-hoz is vissza fogok térni, úgyhogy nézzetek majd vissza a blogra, ha ti is szemeztetek a Lizzy Card füzetével.
Születtek még mindenféle más témájú bejegyzések is, néha nem tudtam magamban tartani a gondolataim, így előfordult egy kis politika és társadalmi témájú poszt is, azonban a kedvenceim idénről mégis az interjúk maradnak, amiket imádtam elkészíteni még akkor is, ha néha szörnyű volt hallani, amit az interjúalany mesélt. Nem szeretnék kedvencet választani, mert mindegyiket szerettem. Azt továbbra is fenntartom, hogy ha van egy sztorid, amit elmesélnél, írj bátran és elkészítem veled az interjút!


És végül csak meg kell említenem a NaNoWriMo-t is, mert az év végén ez volt a legnagyobb projektem a tanulás és a munka mellett. Belesültem a projektbe, egyszerűen képtelen voltam elegendő időt szakítani az írásra. Egyik este leültem a laptop elé és választanom kellett, hogy vagy megírom a beadandóm, vagy megcsinálom a szószámot és fontosabb volt az egyetem. Azonban egy kis siker volt ez is, hiszen képes voltam írni, 13 ezer szó alig néhány nap alatt, valószínűleg be is tudtam volna fejezni a regényt, ha nem szorgalmi időszakban van az egész. Legyőztem az írói blokknak nevezett belső démont, vagy inkább az álcát, ami miatt úgy éreztem, hogy nem tudok írni. Szerintem egyszer minden írónak ki kellene próbálnia a kihívást, mert rengeteget tanultam magamról és az írási szokásaimról, tévhiteket sikerült megcáfolni saját magamról, hát még ha kibírom a harminc napot! Próbáljátok ki, komolyan.

Idén a saját életembe is egy kicsit több betekintést engedtem, elmeséltem, hogy miért nem használom többé az Instát vagy, hogy a nyáron két helyen is dolgozni kezdtem egyszerre, ami sokkal könnyebb volt, mint először gondoltam, azonban szintén, a blogtól vette el az időt. Főleg május-június-tól volt nagyon nehéz beosztani az időmet, mert alapvizsgáznom kellett, hogy minden tárgyam felvehessem, aztán dolgoztam, aztán pihentem egy kicsit, mielőtt újra kezdtem volna szeptemberben az egyetemet, ekkor született meg a blog új külseje is, ami a történelem fennállása óta először fehér helyett kék lett. Szokás szerint én készítettem, mert nem tudom szavakba önteni sohasem, hogy pontosan mit is szeretnék (milyen ironikus, nem?). 
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz a második év. Nagyon sok órám volt, új helyre költöztem, közben az egyik munkában végül nem mondtam fel a nyár végével, így nagyon sok teendőm lett abban a nagyon kicsi időben, ami egy nap megadatik. Sokszor képtelen voltam leülni írni, még akkor is, ha tudtam, hogy el fog szállni az ötlet, ha nem írom meg azonnal. Az utolsó két hónapban enni és aludni is épp csak sikerült, de nem panaszkodom. Rengeteg mindent sikerült elérni abból, amit kitűztem erre az évre, még ha csak magamat vonszolva is jutottam el a célvonalig. 
Most azonban szeretnék végre visszatérni. Minden vizsgám felvettem decemberre, így már csak kettő maradt januárra, így most december utolsó napjait még kihasználom, hogy kikapcsolódjak - a diós bejglitől kajakómásan filmezzek, sorozatozzak, játsszak, vagy éppen főzzek valamit, amit már régóta szerettem volna - aztán januártól megpróbálok ismét visszakerülni a kreatív állapotomba. Szerencsére a NaNoWriMo-n nem volt idő arra, hogy sokat kínlódjak, mert nem jut eszembe semmi, így a módszer már megvan. Szeretnék minden bejegyzést megírni, amit már régen megígértem, azonban nem volt időm bepötyögni. Talán azt is sikerül majd elérni, hogy ne csak háromhavonta legyenek posztok.


De még mielőtt átlépnénk az új évbe, egy kis emlékeztető: ez egy jó élet. Néha talán nem annyira az, sőt. Idén voltak nagyon mély pillanataim is, amikből azt hittem, sose mászok ki. De összességében, ez egy jó élet. Tenni kell érte, azt hiszem. Segítséget kérni, ha egyedül nem megy, feladni viszont nem szabad! Valahol mindig felcsillan egy kis remény. Remélem, ti is kitartotok mellettem jövőre is.

Nagyon boldog új évet kívánok mindenkinek és találkozunk 2019-ben!

Niki

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése