2019. január 26., szombat

Itt a vége... egyelőre.

Képtalálat a következőre: „goodbye”

Most búcsúzni jöttem.

Mikor 2016-ban megnyitottam a blogot, fogalmam sem volt, hogy meddig fogom írni, lesz-e kedvem egyáltalán néhány hónapnál tovább foglalkozni vele, fog-e valaha olvasni valaki. Most úgy írom ezeket a sorokat, hogy elégedett vagyok azzal, amit itt műveltem. Sokáig jó volt itt lenni, szerettem posztolni, része lenni egy bloggerközösségnek. Mostanra azonban belefáradtam, mind az írásba, mind a blogolásba.

Már régóta problémás nálam, hogy leüljek írni, szenvedek, ha valamit ki akarok posztolni, így végül törlöm a posztot, mielőtt még megjelenne. Kezd a blog egy olyan nyomást jelenteni, amit nem akarok a vállamon cipelni.

Fogok még írni, nem fogytak el az ötleteim, most is van a fejemben egy regény, amit le akarok írni. Vannak novellák, amik arra várnak, hogy papírra vessem őket. Kétlem, hogy ez lenne a legutolsó poszt a blogon. Most azonban mégis úgy gondolom, hogy ideje visszafordulni az íróasztal fiókja felé, és oda tenni mindent, ami megszületik a papíron. Vissza kell találnom ahhoz a ponthoz, ahonnan kiindultam, ahol azért írtam, mert jól esett és nem érdekelt mások véleménye, ezt pedig nehéz úgy, ha folyamatosan kiposztolom, amit leírok. 

Nem fogok törölni semmit sem, marad a blog és a posztok is, mindössze kiveszek egy hosszabb szünetet. Talán találkozunk még itt, vagy máshol.

Köszönöm, hogy idetévedtél a blogra és olvastál.

Niki

2019. január 1., kedd

Blogkapszula 2017-ből (UPDATE 2019-ben!)

Kedves Olvasó!


   A Bloggerközösség csoportban indult útjára ez a kis dolog, aminek az a lényege, hogy néhány kérdésre válaszolva célokat tűzünk ki magunknak és most, két év múlva meglátjuk, mennyit sikerült ezekből teljesíteni. Én, 2017-ben még nem tudom, de te már valószínűleg tudni fogod. Szerintem nagyon izgalmas és borzasztóan jó ötlet, vágjunk is bele!



2017.10.28. szombat
Emlékeztető magamnak: Reagálj a posztra, ha ezt olvasod!
Thank you múltbeli én, nem felejtettem el!



1. Mit vársz 2018-tól?
Különösebben elvárásaim nincsenek, maximum magam felé. Rá akarom venni magam, hogy ismét könyvet írjak. A heti blogolás mellett sokszor úgy érzem, hogy lehetetlen belevágni még egy projektbe, de nagyon szeretnék elindulni majd az Aranymosáson megint, úgyhogy tenni is kellene az ügy érdekében.
Szeretnék még nyitottabb lenni az emberek felé, nagyon sokszor ez nehéz feladat számomra, még ha itt, a blogon egészen sok mindent el is árulok magamról. Az itteni bátorságom át kell vinnem a hétköznapokba is.

Rávettem magamat! Kettőbe is belekezdtem, aztán az egyiket elnapoltam, ha majd tényleg megtanulok írni és be fogom merni vállalni azt a hatalmas cselekményszálat, a másikon jelenleg is dolgozom. Talán jövőre még nem, de 2021-re mindenképpen készen akarok lenni, hogy beküldhessem az Aranymosásra. 
Fogjuk rá, hogy nyitottabb lettem, de inkább azt mondanám, hogy könnyebben barátkozom, a munkám miatt rengeteg ismeretlennel kell tartanom a kapcsolatot, így az megadta a gyakorlatot.