Versszekció - Kettő-húsz

Kedves Olvasó!

Alapjáraton sokkal közelebb áll hozzám a próza, mint a líra, most azonban kivételt teszek. Igazából ez már egy egészen régi versem, több mint egy éve készült az egyik regényemhez, és bár magát a regényt nem lennék hajlandó publikálni, a verssel még most is viszonylag elégedett vagyok, még ha nem is tökéletes. 
Remélem ezzel is tudom színesíteni a Friday Latte kínálatát és tetszeni fog. 
Szeretnél még több ilyet olvasni? Kérlek add a tudtomra egy kommenttel, egy +1-el és oszd meg a barátaiddal, hálás lennék érte.

Niki


Kettő-húsz

Megint eljöttél, itt állsz az ajtóban
Rám nézel, s mintha nem látnád rajtam
„Elviszlek valahova, csak egy óra”
Bólintok, de nem tudom, hova.

Gyorshajtás, keresztül a városon,
Becsukom a szemem, ne lássam az arcod
Fáj neked is még a csók a halottól
Halvány mosoly az öreg kaszástól.

Hangtalan kiáltás hallatszik, átölelsz még
Az ajtón kívül már nem vagy az enyém
Mondd, miért jöttél vissza, mit vársz még tőlem?
Szilánkok hasítanak a talpad bőrébe.
Lassú a mozdulat, mely kettézúz,
Folyik a vérünk, a sebesség több mint kettő-húsz.

A szobádban állok, mit keresek itt?
Kezed a csípőmön, nem tudok elmenni,
Hozzád köt még az elvesztett karkötő
A közös dalunk, az elvesztett idő.

Te sem tudod még, mi az amit akarsz,
Magadhoz láncolnád a nyughatatlan vadat.
El kell engedned, nem tudsz velem élni,
De képtelen vagy nem engem nézni.

Hangtalan kiáltás hallatszik, átölelsz még
Az ajtón kívül már nem vagy az enyém
Mondd, miért jöttél vissza, mit vársz még tőlem?
Szilánkok hasítanak a talpad bőrébe.
Lassú a mozdulat, mely kettézúz,
Folyik a vérünk, a sebesség több mint kettő-húsz.

Megint eljöttél, állok az ajtódban
Rád nézek, s mintha nem látnám rajtad
„Próbáljuk meg még egyszer” – suttogod halkan
Nem szólok, de tudom hogy hallottad.

Gyorshajtás, keresztül a városon,
Becsukom a szemem, ne lássam az arcod
Fáj neked is, hogy így értünk véget,
A halvány mosoly a szád sarkában éget.

Hangtalan kiáltás hallatszik, átölelsz még
Az ajtón kívül már nem vagy az enyém
Mondd, miért jöttél vissza, mit vársz még tőlem?
Szilánkok hasítanak a talpad bőrébe.
Lassú a mozdulat, mely kettézúz,
Folyik a vérünk, a sebesség több mint kettő-húsz.
Tumblr

Megjegyzések