Storytime - Bréking! Pályázatot nyertem és magyarázat az írói nevemről

Kedves Olvasó!



   Hiába szeretném napok óta megírni ezt a cikket, valahogy nem találom a helyes szavakat, nehezen sikerül végre elmondani, hogy megtörtént és velem történt meg. A sikertelen Aranymosás után ismét próbát tettem egy Könyvmolyképzős pályázattal és most sikerült, bent vagyok és kiadják a novellám az Érints meg! antológiában.
   Borzasztóan boldog vagyok, ez lesz az első nyomtatásban megjelent írásom, ráadásul annál a kiadónál, ahol a kezdetektől fogva szerettem volna publikálni. Egy picit még mindig nem hiszem el, hogy megtörtént és felnőttem a feladathoz, mert bár nagyon hosszúnak tűnik az idáig vezető út, most mégsem érzem azt, hogy megérdemeltem a bekerülést. Nem azért, mert nem dolgoztam meg érte, nagyon sokat foglalkoztam azzal a novellával, (jóval többet, mint eddig bármivel, ami a blogra kikerült, shame on me) de jó perfekcionista létemre elégedetlen vagyok magammal, ami jelen pillanatban totális őrültség, mégis így van.



   Más részről pedig valahogy könnyebb volt elfogadni, hogy nem sikerült, könnyebb az elutasítást kezelni, mert ha fejlődni kell, azt elkönyveli az ember és továbblép, még ír, még tanul és várja a távoli jövőben a "csodát". Most azonban itt van és most, nem évek múlva. Hiába volt ez a vágyam, hiába álmodoztam erről, mégis iszonyúan megijesztenek az előttem álló dolgok. Úgy gondolom, senki előtt nem titok, hogy most majd jön a javítás, amit még sosem csináltam, még ismerkedem a Word korrektúra funkciójával is. Viszonylag kevesen tudják a környezetemben, hogy írok és most eléjük is ki kell állnom, amitől a hideg futkos a hátamon. Imádom, amit csinálok, ha új emberekkel találkozom, valahogy könnyen beszélek erről, de a hozzám közel állóaktól félek... Hiába, hogy eddig mindenki támogatott. Végül pedig úgy érzem, hogy 2017 Magyarországában provokatív lesz az írás és félek a kritikáktól, előre megremegnek a lábaim a gondolattól, hogy miket fogok én ezért kapni (nem hiába gondolkodtam el az elküldés előtt, hogy jó ötlet lesz-e ez).
   Végső soron nagyon boldog és hálás vagyok azért, mert kiválasztották a novellám, de álszentnek éreztem volna egy csupa boldog, ugrándozós bejegyzést írni erről a mérföldkőről. Viszont, hogy ne legyen ilyen negatív ennek az egésznek a kicsengése és mert megjelent az eredeti nevem is a már itt jól ismert mellett is, szeretném itt leírni a magyarázatot, hogy miért is lett író nevem és miért pont ezt választottam.


   Mikor először felötlött bennem az ötlet, hogy pályázzak az Aranymosásra, már tudtam, hogy nevet akarok változtatni. Nem tudom, hogy más is csinált-e ilyet, de a barátaimmal kiskamasz koromban gyakran ütöttük el azzal az időt, hogy rákerestünk a nevünkre. Élénken él bennem a csalódottság emléke, mikor soha semmit sem találtunk rólam. Aztán a Facebook csak megerősítette bennem, hogy az eredeti nevem elveszne a tömegben. Soha senki sem tudott megtalálni, bárki próbált bejelölni (szerencsére). Lényegében nem nagyon volt sok választásom.
   Sokáig őrlődtem azon is, hogy magyar vagy angol nevet válasszak, mert hát a külföldi írók állítólag népszerűbbek. Nem viccelek, hónapokig ötleteltem, míg feladtam és visszafordultam a gyökerekhez. Akkorra már a Történészfiú ötlete is megszületett, el is kezdtem kutatni és megtetszettek ezek a régies, bonyolult írású nevek (valamiért különösen szeretem az y-ra végződő neveket, szóval muszáj volt így választanom). Nagypapám nevét hát kombináltam egy kis extrával, megtartottam a dupla s-t a saját vezetéknevemből és megszületett a név, amit most is használok.
   Tudom, hogy sokan sok mindent gondolnak az írói nevekről, de én nem bántam meg sem azt, hogy lecseréltem a saját nevem, sem azt, hogy pont ezt választottam. Főleg, mikor néhanapján eszembe jut rákeresni a nevemre, én vagyok az első találat. Igazi csoda egy hozzám hasonlónak, akiből még legalább ezer másik szaladgál az országban.


Niki

Képek forrása: Aranymosás, WeHeartIt



Megjegyzések

  1. *Gratulálok!* :)
    Ne aggódj, biztos a szeretteid is örülni fognak a sikerednek. Az írói álnév használata pedig gyakori, mint láthatod, a blogomhoz én is használok egyet, sőt, ha nyomtatott formában jelenne meg írásom, egy harmadik névvel publikálnék. ^_^

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! :)
    Tudom, de itthon még annyira sajnos ez sem elfogadott. Bár nem bántam meg, szóval majd alakul :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése