Tumblr projekt - Mirror, mirror in my hands

Kedves Olvasó!

Egy nagyobb projekttel készültem most, mely egyfajta kihívás a képzelőerőnek és az írói határoknak. Ezen a Tumblr-ön egy-két sorban helyzeteket fogalmaznak meg, amiből kiindul a történet. Ezekből válogattam össze hatot teljesen random módon, ami megtetszett.
Barátnőm, Klaudia illusztrációi pedig még egy dimenziót adnak az élményhez, közös munkánk gyümölcsét láthatod és olvashatod most. Csekkoljátok őt Instagramon és Tumblr-ön.
A következő hat hétben ezek a projektek fognak megjelenni. Remélem tetszeni fog!


Niki





„Your grandmother just died and your family is going through some old boxes of hers. You find an old silver-backed hand mirror and discover you have no reflection in it.”

Azaz:

„A nagymamád most halt meg és a családoddal néhány régi dobozt néztek át. Találsz egy régi, ezüst hátú kézitükröt, és észreveszed, hogy nincs benne tükörképed.”


     Szörnyű érzés volt belépni az üres lakásba, szinte kongott a tér meleg, ám fáradt hangja nélkül. Még érintetlen volt minden, az ágyához sem nyúlt senki sem hozzá, ahol utoljára vett levegőt. Nehéz volt egy újabbat lépni a szobában, éreztem, hogy égnek a szemeim, ismét. Apa azonban nem mutatott magán semmit sem, mindenki megkapta a feladatát és elindultunk az öcsémmel a gardróbba, hogy kidobáljuk a nagyi ruháit. Megígérte nekem,  hogy az egyik gyönyörű hidzsábja az enyém lehet, azonban a erre már nem maradt sem ereje, sem ideje. Tudtam, hogy apám nem örülne neki, ha a fejemen látná a nagyi egyik ruhadarabját és valószínűleg el is venné tőlem, azonban mégis a ruhám alá csúsztattam és a derekamra kötöttem, hogy ne látszódjon, amíg Mustafa nem figyelt. Otthon majd jól elrejtem, hogy senki se találja meg. 
     A szekrény hátuljában találtam egy fadobozt, de nem akartam kinyitni az öcsém előtt. Különös érzésem volt megpillantva a ládikót, kirázott a hideg és libabőrös lettem. Sosem láttam még ezelőtt, tudtam, hogy különleges lehet, ha azelőtt még nem mutatta meg nekem. Közel álltunk egymáshoz, mindent megosztottunk egymással. Mustafát kiküldtem vízért, elfordítottam a miniatűr kulcsot és óvatosan felnyitottam a sötétbarna tetőt. Mindössze egy gyöngy nyakláncot és egy tükröt rejtett. Megsimogattam a gyöngyöt, nem gyakran láttam ilyesmit. Azután a tükröt vettem a kezembe, a hátoldala elképesztően finom mintákkal volt kidolgozva, vonal követett vonalat. Mustafa azonban megzavart. Gyors mozdulatokkal löktem vissza  a tükröt és zártam vissza a ládát, mielőtt megláthatta volna.
     – Mit találtál, Yamina?
     Zavaromban erőteljesebb voltam, mint szerettem volna lenni.
      Menj ki, nem hallod, hogy hív apánk? Siess már, na.
     Csúnya pillantást vetett rám a hangsúlyért, amit megütöttem, de azért ment, mert apánk szava szent. Én újra kezembe vettem a tükröt.
     Magam felé fordítottam, egy ilyen elegáns tükörben talán még a tükörképem is más lesz. Azonban semmit sem láttam ott. Összeráncoltam a szemöldököm, nem értettem, mi történik. Talán csak fólia védheti a tükör felületét, gondoltam, azonban mikor megpróbáltam megkaparni a körmömmel a szélét, az ujjaimban az áraméhoz hasonló csípés süvített végig, felszisszentem. Nem tudtam mit tehetnék, újra megérintettem, most azonban a közepén. A csípő érzés ellenére azonban nem tudtam elhúzni a kezem, valami elkezdett a tükör felé rángatni, míg már a könyököm se látszott és puffanásra ébredtem.
      Üdv itt, kisunokám.

     Döbbenet rajzolódott ki az arcomra, ahogy körülnéztem. Nem egy helyiségben voltunk, nem tudtam megmondani, hol kezdődik a nagy fehérség és hol végződik. Fogalmam sem volt, én honnan érkeztem, vagy miért látom őt ismét, mikor láttam az ágyában fekve, élettelenül. Magamhoz akartam ölelni, de csak a levegőt karoltam át. Nagyokat pislogtam, talán odaképzeltem őt, talán ezt az egészet elképzeltem. Akkor azonban ismét megjelent előttem. Becsuktam a szemem és megráztam a fejem, de még hallottam a szavait:
      Mondd ki a nevem, mikor a tükörbe nézel!
     A családom azonban cipőkopogással jelezte az érkezését és annyi időm maradt, hogy a ruhám alá rejtsem a fura tükröt.

     Otthon megvártam, míg mindenki elalszik és kiszöktem a hátsó udvarra, ahol senki sem láthatott. A nagyi tükre úgy tűnt, mintha furcsa fényben úszna. Félve pillantottam a tükörre, de ismét, hiába kerestem a tükörképem. Lecsaptam a fűbe, megijedtem. Elindultam vissza a ház felé, nem akartam teljesen megőrülni. Vagy legalábbis nem akartam tudni róla, ha teljesen megőrültem. A bejárati ajtó előtt állva azonban meggondoltam magam valamiért. Kíváncsi voltam, tudni akartam, mi történik a tükörrel. Meg akartam kérdezni a nagyit, hogy miért nem beszélt nekem erről eddig, ha ez valóságos. Visszaballagtam hát és leültem a fűbe annak ellenére, hogy egy, a bokrot közt mászkáló macska rám hozta a frászt még azelőtt, hogy ismét a kezembe vehettem volna az örökségem. Ökölbe szorítottam a kezem, vettem egy mély levegőt és megszólaltam.
      Samiyah, nagyi?

     Az arca színtisztán jelent meg előttem, mire majdcsak ismét kiejtettem a kezemből a tükröt. Remegve ejtettem ki ismét a nevét a számon, mikor elmosolyodott.
      Jó újra látni téged, kis unokám.
     A padlóra zuhanó állam és a könnyező szemeim furcsa összképet nyújthattak, nem kellett kérdeznem, magától is mesélt.
      Tudom, hogy ez most nagyon meglephetett, de a levélben elmagyaráztam mindent. Bízom benned kislányom, képes leszel betölteni a helyem. Bármikor szükséged van rám, csak vedd elő ezt a tükröt és láthatjuk egymást. Ugye megtaláltad a levelet?
     Megráztam a fejem, már pattantam is volna fel, hogy keressem, habár azt se tudtam, hol kezdhetném. Rám szólt, hogy várjak, így visszazuhantam a fenekemre.
      Csak nyisd ki a tükör hátulját.
     Bénáztam, mert túl szép volt a díszítés és pontos a munka, hogy az éjszaka sötétjében rájöjjek, mit is kellene pontosan tennem, a nagyi pedig már eltűnt. Letörtem a körmöm, majdnem megkarcoltam a bevonatot, de végül rájöttem, hol nyitódik és olvasni kezdtem.
     Hosszú, terjedelmes magyarázatot kaptam mindenre, a tükörre, a dobozkára, de az utolsó sor vált számomra igazán fontossá.

     „Védd a varázslatot és vigyázz a családra.”


Megjegyzések